Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1940

11 lenniök. Kellő háttérben maradással, a fiúk magukrahagyásával titokban mégis irányítólag kell hatniok, a példájukkal nevelniök. A fiúk klikkjeit, az egyének törekvéseit befolyásolniok, tehetségeiket felkutatniok, konfliktusaikat eligazítaniok és egyéniségüknek megfelelően rendezniök életüket. Lelkiatyáknak kell lenniök, habár nem is okvetlenül papok. Természetes, hogy ezt nem tehetik meg anélkül, hogy le ne szálljanak a katedra és szószék magasából és ne éljék a fiúk életét minden vonatkozásban. A fiúk koronázatlan királyainak kell lenniök, habár csodaszerük nekik sem lesz, be is csaphatják őket és a kamasz-problémák minden erőlködés után is mindig problémák maradnak. Mert a jellemet akarják nevelni, mert lelkeken dolgoznak, bizonyítványt — bizony — nem adhatnak és Prohászkával szólva, nem lehetnek senki felől egészen nyugodtak, míg a haldoklónak le nem csukták a szempilláit és nem vitték át szinte kezükben az Isten színe elé. És mégis dolgozniok kell ! És mégis szükség van rájuk ! Szükség van rájuk, vagy helyesebb talán így : szükség van rájuk is. Mert természetes, hogy nem lehet minden tanár ilyen értelemben vett nevelőtanár. Az iskola sohasem lehet meg azok nélkül a jó szaktanárok nélkül, akik éppen tudásukkal imponálnak, tanító módszerükkel bilincselik le a lelkeket, legtöbbször éppen a legértékesebbeket, akik egy-egy megjegyzésükkel, egy pályázatra való készülés közben, vagy valamelyik fizikai gyakorlaton támadt beszélgetéskor sokszor egész életre irányt mutatnak és gyakran talán sokkal többet tehetnek, mint nevelőtanárnak aposztrofált kollégáik, akik számos alkalommal kénytelenek szinte dadák lenni és majdnem mindig fel kell áldozniok a komoly tudományos elmélyedést éppen, mert minden idejüket a fiúk között töltik. Lehet, hogy sokak számára mindez merő ábrándozásnak és utópisztikus gondolatmenetnek tűnik fel, pedig az élet már segített magán és megindult a fejlődés éppen ezeken a vágányokon. Hiszen az iskolai cserkészcsapatok vezetőinek már régen a föntebb vázolt módon kell felfogniok hivatásukat és szerepkörüket és azt kellene tenniök a testnevelési tanároknak és a leventevezetőknek is. Az a véleményünk, hogy a helyesen vezetett iskolai cserkészcsapat protagonistája az iskola föntebb vázolt nevelési törekvéseinek. El kell jönnie az időnek, mikor az iskolai cserkészcsapat folyósítja kincseit a leventeségnek s rajta keresztül a nevelőiskola egyetemességének.