Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1940

9 de részletkérdéssé. Rendtartásunk egyre több pontjában nyúl bele az ifjúság iskolánkívüli életébe és egyre több pontban követeli meg a tanári karoktól, hogy törődjenek az ifjúsággal a tanítási órákon kívül is. Észre kell venni azonban, hogy ezek a szabályok nagyobbrészt még csak tiltórendclkezések és korlátok emelései, de visszatarthatatlanul el kell következnie annak az időnek, amikor a legilletékesebb szerv rendezi majd az ifjúság egész életét éppen azzal, hogy életének minden mozzanatát tekintetbe veszi. Ügy állítja össze a fiúk napi, heti, évi programmját, hogy abban az értelmi nevelés mellett minden egyéb szükségesre legyen ideje és úgy foglalkoztatja, hogy csak erre legyen ideje. Ma az iskola és az ifjúságélete még mindig küzdőtere a külö n-k ü 1 ö n öncélúságra törekvő elfoglaltságok na k. Az iskolai tanterv ma is úsy van összeállítva, mintha a fiú csak tanuló lenne és eszének kiművelésén kívül mással nem kellene foglalkoznia. Felelősségünk tudatában kijelentjük, hogy túlterhelés van. Jellemzőnek tartjuk pl., hogy mikor tavaly a leventeség bevonult az iskola sáncai közé, tanár és diák elfoglaltságának egyszerűen a hegyibe rakták anélkül, hogy a megillető módon értékelt valamennyi szükséges elfoglaltságot (tehát az óra számokat is!) a teherbíráshoz mérten redukáltak volna. Egyik részről nem lehetett kitérni annak felismerése elől, hogy tanításon túlmenő foglalkozásokat is kötelezővé kell tenni, de ugyanakkor a másik oldalon nem tudtak engedni, hogy az újabb szükséges igazán beilleszthető legyen. A napnak mind a 24 órájára volt már elfoglaltság, de beosztottuk a 25. órát is. 4. Az egyesületi élet rendezéséhez szorosan hozzátartozik, hogy minden egyesületben teljes mértékben kidomborodjék a formai elem fontossága. Ha nem feledkezünk meg róla, hogy serdülő fiú számára sok tekintetben éppen azért kell megnyitni vagy megteremteni az egyesületeket, mert azokban a leendő férfi neveli magát a későbbi társadalmi életre, akkor világos lesz előttünk, hogy rendkívül jelentősek azok a formai mozzanatok, amelyeket egyébként külsőségeknek vagy nagyképűségeknek volnának hajlandók minősíteni. Tehát a megszólítások, pl. tisztelt kör, az írásbeli dolgok csinossága, a gyűlések megnyitása és bezárása, a hangnem, amelyik a beszélgetésekben és felszólalásokban mutatkozik. (Leventénél, sportkörben, cserkészetben, a hivatalos érintkezésben a feszes katonai, egyébként baráti.) 5. A tagsági kötelezettséget, méginkább a tisztséget és megbízatást egészen komolyan kell venni. A felnőttek életében is burjánoznak az egyesületek, sokan tagjai vagy 15 féle egyesületnek és még több bizottságnak, ugyanakkor egyáltalában nem lehet beszélni komoly magyar közösségi életről. Mert a különböző egyesületekben való részvétel rendszerint annyira komolytalan, hogy a tagsági dij befizetését sem foglalja magában. Már pedig nekünk a helyes magyar közösségi életre kell nevelnünk egyesületeinkben, éppen ezért kell hangoztatni a fentebbi elvet : a tagsági kötelezettséget, méginkább a tisztséget és megbízatást egészen komolyan kell venni. Tehát kötelező jelenlét, igazolások az elmaradásokról, beláttatása, hogy ki kell lépni annak, aki nem bírja a kötelezettségeket; a csak passzívak esetleg minősítessenek pártoló tagoknak. 6. Baj van az egyesületek pénzügyeivel — mondja egy újabb megállapítás. A következő problémák merülnek itt fel: Legyen-e tagdíj ? Költsön-e az egyesület minél többet, vagy vagyont gyarapítson takarékban ? Miképen biztosítható a helyes pénzkezelés ? Felelet : csak olyan szakosztályban vagy körben legyen tagdíj, amelyik máskép nem