Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1936

9 szép vonása Szlopnyay Elek piarista diákeszményének imponáló valósítása. Ezeket a szempontokat kívántam kiemelni, mivel úgy vélem, hogy ily módon kapcsolatba hozom a mai ünnepséget a diákszövetség legnemesebb hivatásával és az iskola nevelő munkájával. Ugyanis igen hálás a piarista rend azért a hűségért és ragaszkodásért, mely neki az öreg diákoknak szövetségbe tömörülése és tanáraik körül való csoportosulása révén osztályrészül jut. Igen hálás azért a támogatásért is, melyben az öreg diákok erkölcsileg magát a piarista rendet, anyagilag pedig a tanulóifjúságot sokféleképen részesítik. De leginkább hálás a jó példaadásért, azokért a nevelő ráhatásokért és hatékony indításokért, melyeket a diákszövetség tagjai az ifjúságnak adnak Isten-hitre és keresztény erkölcsre, munkás hazaszeretetre és önfeláldozó kötelességteljesítésre. Kegyelmes Uram, fogadja kegyesen a kitüntetést, melyet diáktársai hódolatuk jeléül felajánlanak! Foglalja el a Debreceni Piarista Diákszövetség élén a díszelnöki helyet! Nagyméltóságod vezér, eszménykép és a magyar jövő ígérete annak a sok száz diáknak a szemében, kik a debreceni piarista iskolát vallják nevelő anyjuknak!" Dr. Sebes Ferenc általános mély hatást keltő beszéde után Bornemisza Géza iparügyi miniszter emelkedett szólásra s a következő beszéddel köszönte meg díszelnöki kitüntetését: „Mély meghatottsággal és hálatelt szívvel mondok köszönetet azért a magas kitüntetésért, amellyel engem a Debreceni Piarista Diákszövetség díszelnökévé választott és avatott. Hálásan köszönöm azokat a kedves, szívből jövő szavakat, amelyekkel érdemeimet messze túlbecsülő módon engem a Rendfőnök Ur Ő méltósága üdvözölt. Ifjúságomnak legkedvesebb éveit, a nyolc gimnáziumi évet töltöttem ebben a városban és életemnek ezt a korszakát tették kedvessé és felejthetetlenné debreceni piarista tanáraim. Soha el nem múló hálával és szeretettel gondolok reájuk, akik féltő gonddal csepegtették lelkünkbe a tudományt s felvérteztek bennünket az élet küzdelmeire. Ők fejlesztették bennünk a valláserkölcsi gondolkodást, ők erősítették bennünk a keresztény hitet, ők tanítottak meg bennünket a hazaszeretetre. Megtanítottak bennünket arra, hogy az életben nemcsak a pénzt, a vagyont, az anyagi lehetőségeket nézzük, keressük, hanem gondoskodjunk mindenkor arról, hogy életünkben a szellemi és lelki szükségleteinket is kielégítsük. Megtanultuk tőlük azt, hogy a szegény ember ép olyan hasznos és tisztes polgára a társadalomnak, mint az, akinek az Isten vagy a sors különös rendelése a földi javakból nagyobb részt juttatott. A sok gimnázium Nagymagyarországon, a piarista atyák kezében mindenütt ezeket az eszméket oltotta a fiatalság fogékony lelkébe.