Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1936

10 Nyugodtan állíthatjuk, hogy ezek az eszmék és ideálok, amelyek röviden a piarista szellemben foglalhatók össze, a világháborúban és a világháború után következő nagy erkölcsi válságban még fokozottabb jelentőséget nyertek. Ennek a felismerése hozta létre a Debreceni Piarista Diákszövetséget is. Ez az ideál, ez a szellem az, amelyet mi az ifjúság nevelésénél a jövőben is megkövetelünk. A ma fiatalságának sokkal magasztosabb és nehezebb feladat jut osztályrészül, mint a háború előtti fiataloknak. Ennek a fiatalságnak kell képviselni, nyiltan kiállva mindazokat az eszméket, ideálokat, amelyek a nemzetnek fennmaradását, fejlődését, a keresztény erkölcsnek a közéletben való érvényesülését, szerényebb anyagi viszonyok között élő és elesett magyar testvéreinknek felemelését jelentik. Ezt a fiatalságot meg kell tanítani arra, hogy az igazi hazaszeretet nemcsak a háborús véráldozat, hanem az igazi hazaszeretet a magyar ifjúságtól a béke éveiben is kitartó, csüggedés nélküli munkát, hatalmas akaraterőt, egy célra törekvő kitartó igyekezetet követel. Követeli azt a tudatot, hogv minden pozíció, amit az ember életében betölt, legyen az a legalacsonyabb vagy a legmagasabb, missziót jelent, s annak előnyeit embertársaink és nemzetének boldogítására kell felhasználni. A magyar ifjúság érti meg — azt h'szem — legjobban a piarista szellem lényegét és ez a magyar ifjúság fogja igazán a piarista szellemet diadalra juttatni. A Debreceni Piarista Diákszövetség — amint a főtitkári jubiláris jelentésből hallottuk — ennek az igazi, tiszta piarista szellemnek a gyakorlati életben való érvényesüléséért küzd és az a célja, hogy az iskolából kikerült, az életben már elhelyezkedett piarista diákok s a volt tanárok között, valamint még az iskolába járó növendékek között megteremtse a közvetlen benső kapcsolatot. A Piarista Diákszövetség tízéves fennállásra, múltra mutathat vissza és amint az Elnök Ur Ö méltósága mondotta, tíz év egy ember életében sem nagy idő, annál kevésbbé egy egyesület életében. De az első tíz év a legfontosabb minden egyesület életében, a céloknak kristálytiszta kitűzése és a célok szolgálatában az önzetlen emelkedett lelkületű emberek összefogásának, megszervezésének ideje. A Debreceni Piarista Diákszövetség — amint látjuk — első tíz évének ezt az alapvető munkáját sikerrel és eredménnyel zárhatja le és így minden reményünk, minden bizodalmunk meg lehet, hogy az elkövetkezendő évtizedek ennek a munkának széles fronton való kifejlesztését fogják eredményezni. Ehhez a munkához örömmel ajánlom fel közreműködésemet, nemcsak mint egyszerű tagja ennek a Diákszövetségnek, hanem most már a Szövetség kitüntető megtisztelése folytán, mint a Szövetségnek díszelnöke. Mégegyszer hálásan köszönöm a megtiszteltetést, amelyet igaz magyar lélekkel fogadok és újabb elkötelezésnek tekintem