Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1930

foiásig megtöltő ifjúság áhitatos tömege élén tanáraival, amint az erényes és boldog élet igéit hallgatta s amint ifjú lelke fogékonyságával fogadta magába a szebb élet irányító eszméit. — Hisszük, hogy a Páter parvulorum himnusz szavai szerint — iuventutis agmen prostratum et tibi commendatum — ifjúságunkra Szent Alapítónk az égből letekintett s jószándékára az Ég áldását kérte. E nagy rendi ünnepünkön különben éppen olyan keretekben ünnepeltük rendalapítónkat a templomban, mint előbb, aug. 31-én. Délelőtt 9 órakor intézetünk dísztermiben az ifjúsági ünnepet tartottuk meg. Délután pedig nyilvános ünnepet ültünk, amelyen Debrecen előkelő társadalma, a növendékek szülői s a tanügy igaz barátai vettek részt. (Az iinne pély műsorát az önképzőkör történetében adjuk.) Az ünnepély akaimából Szent Atyánk szobrát dús virágerdő övezte s a megkapó hatást reflektor fénye emelte. Calasanzi Szent Józseffel szemben — akinek oltama alatt áll intézetünk — a fiúi hódolat kifejezéséről egy alkalommal sem feledkeztünk meg, ahol erre mód kínálkozott, hogy növendékeink életévükben a hit bátor megvallásával s az erényes élet gyakorlásával igazi Calazanciusi lélekkel telt hívők legyenek. Szép szokás honosult meg találkozóra összejött öregdiákjaink között. Egyik társuk rendalapítónk szobránál beszédet intéz az élet útjáról az iskolába visszatért növendéktársakhoz, amelyben amaz utasításokat ajánlja figyelmükbe, amelyeket kis diák korukban hoztak Calasanzi Szent József fiaitól a piarista iskolából. Egy ily beszédet értesítőnknek a diákszövetségről szóló részében közlünk. E valláserkölcsi neveléssel kapcsolatban emlékeztünk meg beszédeinkben a papi hivatás fenségéről, hogy az Űr dús aratátásának ne kevés napszámosa legyen. A tanítás és nevelés eredménye, hogy intézetünk növendékei közül e tanévben tizennégyen mentek növendékpapnak, az egyházmegyékben s a szerzetekben kopogtatván felvételért. A valláserkölcsi állapot általában reményteljes képet mutat. Ifjúságunk a nyert utasításhoz és útmutatáshoz alkalmazkodott s viselkedésével az elméleti oktatást gyakorlatilag igazolta. Katholikus növendékeink az őszi és tavaszi hónapokban szentmisére naponta jártak, vasárnap az exhortatiókqt két csoportban hallgatták. Egész ifjúságunk minden második vasárnap és minden ünnepnap a Szent Anna templomban hallgatott szentbeszédet. Ezt az igazgató tartotta. Az igazgató külön búcsúztatta a templomban a nyolcadik osztály növendékeit, amikor ezek a tanév végén a szentáldozáshoz járultak. —- Ez alka lommal az iskolától búcsúzó növendékeink szülőikkel együtt járultak a töredelem szentségéhez és az Űr asztalához. Gyermek és szülő szíve dobbant össze nyolc év munkájának hálás kpszönetében s Isten kegyelmének az életre való kiköuyörgésé ben. Egész ifjúságunk a töredelem szentségéhez öt ízben járult. Örvendetesen terjed növendékeink között a gyakori és napi szcntáldozás s ez a területi integritást maga után hozó erkölcsi integritás bíztató jele. Valláserkölcsi nevelésünket világi tanár társaink szép példájukkal mozdították elő, mert ők szent gyó-