Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1928

után az egyesített Kalazantinum lelki vezetőjévé, spirituáli sává nevezte ki. Ezen állásában, melyet kilenc esztendőn át (1916—25) páratlan lelkesedéssel és ambícióval töltött be, bő alkalma nyílott korábbari szerzett lélekvezetői tapasztalatainak értékesítésére és gyarapítására. E mellett azonban az iskolától sem szakadt el teljesen. Amennyiben módja kínálkozott rá, bőven kivette részét pasztorációs munkájából. Sőt, amikor a szomorú emlékű tanácsköztársaság a vallástant kitiltotta az iskolából s tanítását csak magánúton engedte meg, ő a legelsők kö zött volt, akik habozás nélkül levonták az új helyzet következményeit s önként magukra vállalták a magánoktatással járó jelentékeny munkatöbbletet. Közreműködését a bolsevizmus bukása után sem vonta meg, sőt mint kisegítő hittanár újból szervesen belekapcsolódott az iskola életébe s lelkes és odaadó munkájával nem kis mértékben közrehatott abban, hogy a budapesti piarista kápolnában a diákpasztorációnak sok tekintetben újszerű s a réginél intenzívebb formája fejlődött ki és gyökeresedett be. Teljesen csak az 1924—25. tanév végén vált meg az iskolától, mikor mindjobban neki terebélyesedő rendi el foglaltsága lehetetlenné tette számára a további maradást. Közben ugyanis bekapcsolódott a rend központi igazgatásába. Dr. Hám Antal rendfőnök megbízásából még 1923-ban átvette a rendi fiatalok nevelési és tanulmányi ügyeinek központi irányítását. Majd két évvel később a rendi káptalan asz szisztenssé, rendíőnöki tanácsossá választotta őt. A belülről, a rendtársak részéről jövő bizalmat kiegészítette és nyomatékozta a külső világ elismerése. Ennek szembetűnő megnyilvánulásaként a budapesti Pázmány Péter tudományegyetem tlieológiai kara bekebelezett doktorai közé fogadta őt. (1926.) Ilyen előzmények után űlt össze az 192b. évi káptalan, mely a rendi közvélemény ujjmutatását követve, a nagy tisztességet, de egyben nagy felelősséget i-; jelentő rendfőnöki stallumba ültette fiatal asszistenst. Sebes Ferenc töretlen vonalban fölfelé ívelő pályája a kö zépiskolából indult ki. Egyénisége a középiskolai katedrán bon takozott ki és mélyült el. Mert mint hittanár egész lelkét belevitte a tanításba s a kalazanciusi programúinak megfelelően nemcsak az értelmet akarta gazdagítani, hanem a szívre és lélekre is emelőleg igyekezett hatni. Tanítványainak nem tanára, hanem szerető atyja és megértő jóbaratja volt. Ezért az iskolán kívül is szeretettel és érdeklődéssel foglalkozott sorsukkal, bogozgatta problémáikat, irányította elhatározásaikat. Különösen a nagydiákok lelkét iparkodott megérteni és igényeit kielégíteni. Bámulatos fogékonysággal tudta magát beleélni a nagydiák sajátos pszichológiájába s a ki-diákokétól és lelnőttekétől egyaránt elütő problémaszemléletébe s linóm tapintatávaJ mindig megtalálta a feltornyosuló nehézségek eloszlatásának helyes módját. Ez irányban szerzett tapasztalatait irodalmi téren is értékesítette. A d a 1 é k o k a n a g v diák i é 1 e kt a n á h o z c. dolgozata, melyet a budapesti Regnum Marianum & 1914. évi prézesi értekezletén mutatott be, a legjobb ilynemű