Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1928

D, SEBES EERENC. -Ml -II magyar kegyestanítórend élére az elmúlt év nyarán új vezető került. Az új rendfőnök, dr. Sebes Ferenc aránylag még fiatal ember. 1883 április 8-án született Vácott, jómódú és közbecsülésben álló polgári családból. — Középiskolai tanulmányait szülővárosa ősi piarista kollégiumában kezdte. Ott, a nagymúltú intézet ódon falai közt és árnyékosi udvarán élte le a kisdiák apró gondokkal és önfeledt boldogsággal átszőtt napsugaras életét, ott döbbent rá a nagydiák ébredező problémáira. Lelkét ott ihlette meg a kalazanciusi célkitűzés fönséges szép sége. szívében ott fogant meg és izmosodott egész életre kiható szent elszánássá a piarista hivatás. Mint egykoron Kai. Szent József, ő is habozás nélkül követte a lelkében felzsongó szózatot : „Tibi derelictus est pauper, o r p h a n o t u e r i s adiutor" s a hetedik osztály elvégzése után, 1900. aug. 27-én a piarista rend tagjai közé lépett. Miután az egy évig tartó próbaidőt a váci noviciátusban sikeresen kiállotta, középiskolai tanulmányainak befejezésére a rend kecskeméti gimnáziumába, majd innét főiskolai tanulmányokra a budapesti tudományegyetemre került. Az egyetemen hajlamának és szíve titkos vágyának megfelelően a theológiai kar hallgatói közé iratkozott. Theológiai tanulmányait mintaszerű odaadással és lelkiismeretességgel végezte s később Marcioniz m u s c. felavató értekezésével (Budapest, 1913.) a doktorátust is megszerezte belőlük. A fiatal theológust, aki az egyetemi tanfolyam végeztével az áldozópapi méltóságot is elnyerte (1906. jul. 2.) elöljárói a rend legjobbhírű vidéki intézetébe, a szegedi városi gimnáziumba rendelték, melynek sajátos egyéni arculata, gazdag tradíciója és tarka diákserege páratlan lélektágító és szemnyitogató hatással voltak rája. De nem sokáig élvezhette e hatásokat, mert elöljárói már egy év múlva sokkal kényesebb, nagyobb körültekintést igénylő és nagyobb felelősséggel járó bizalmi állásba szólították : őt bízták meg a kecskeméti gimnáziumba járó rendi növendékek lelki és tanulmányi ügyeinek irányításával. Négy évet töltött e nehéz és sok bölcseséget kívánó pozícióban. Utána Kolozsvárra (1911—12.), majd Szegedre távozott. (1912—13—14—15.) Mivel mindkét helyen kizárólag az iskolának élhetett, bőséges alkalma nyílott az iskola benső életének és a diáklélek titkainak közelebbi megismerésére. Ekkor kezdte meg nagyarányú diákpasztorációs tevékenységét, mely innét kezdve állandó kísérője életpályájának. Négy évi szünetelés után azonban a rend vezetősége újból a rendi nevelés szolgálatába szegődtette az ifjú hittanárnak immár megedzett munkabírását és szélesre tágult látókörét : egy évre (1915—16.) a kolozsvári Kalazantinum élére állította őt, mint prefektust, majd a budapesti új rendház felépülése 1