Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1924

Oí. beúatkozott a helybeli kath. főgimnáziumba, ahol a piarista nevelő tanárainak csakhamar kedvelt tanítványa lett. Nvilván bennük kedvelte meg a diszes pap-tanári pályát, mert a .6. osztály elvégzése után, 17 éves korában, 1885 augusztás 27-n belépett rendjükbe Váczon. Az újonc év kitöltése után újból haza került Kecskemétre a studiumba, hogy hátralévő középiskolai tanulmányait bevégezze. Az érettségi bizonyítvány megszerzése után Nyitrára került a theologiára, honnan két év múlva Budapestre küldi rendi elöljárósága egyetemi tanulmányai folytatására. 1892 junius 23-n szentelik áldozó pappá s mint ilyen szülővárosában : Kecskeméten végez első ízb en tanári szolgálatot. Innen távozva, Budapest, Máramarossziget, maid Nyitra kies vidéke látják falaik között, de 32 esztendős tanári működéséből legtöbbet — 22 évet töltött el körünkben, Debrecenben. Itt folytatott működése összeesik iskolánk fölfejlődésének történetével. Az algimnáziumból főgimnáziummá átalakult intézet 1902—03 óta sokat köszönhet alapos szaktudásának, önképzőköri hosszas működésével pedig sok felejthetetlen szép napot szerzett iskolánk általánosan becsült múltjának. Mintha tépelődő lelkivilágával újabban erősen zárkózott természetűnek mutatta volna magát, teljes visszavonultságban töltötte napjait, bár régebben szívesen kivette részét baráti körökben a kedélyes társalkodásból is. Az utóbbi években teljesen kielégítették a rendtársi körben folytatott kedélyes szócsaták s különös modoráyal jóizüeket mulatott a csattanós fordulatokon. Szolgálati érdekből Veszprémbe történt elhelyeztetése érzékenyen hatott lelkére, de mint engedelmes szerzetes, meghajolt elöljárói akarata előtt, bár bántotta lelkét a távolság, hogy igy még messzebb lesz 82 éves öreg anyjától, kit módfelett szeretett, akinek mindene volt. Terve szerint 4 év múlva haza akart kerülni nyugalomba, hogy egészen a közelében lehessen. Ki hitte volna, hogy ez a makkegészségesnek látszó ember, a ceglédi állomáson történt pillanatnyi rosszullét után, mint élő halott kerüljön Kecskemétre, honnan a szülői házba történt bevitele után, hamarosan megjelent lelke az örökbíró előtt számadástételre . . . Előrehaladott érelmeszesedése ölte meg . . . Vágya korábban teljesült, mint ő számította ! Ott maradt közelében annak az édes anyának, aki talán akkor élte át élete legfájdalmasabb pillanatait, midőn támaszát, igaz örömét volt kénytelen kikísérni az örök pihenés birodalmába. Intezetünket Tárkányi Ferenc és Ravadics Ferenc rendtársak képviselték a végtisztességtételnél, hogy hantot dobjanak annak a jólelkű rendtársnak a koporsójára, akit itt kollega és tanítvány egyaránt becézett és szeretett! Az engesztelő szentmise áldozatot julius 21-n Rózsa István celebrálta lelki üdvéért, hogy legyen pihenése csendes a boldog feltámadásig!