Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1912

Az idei tanulmányi kirándulásaink. Főgimnáziumunk tanári kara a jelen iskolaiévfolyamán isát volt hatva azon tudattól, hogy az elméleti oktatás igen gyakran csak fél sikert mutathat fel, ha a közvetlen szemlélet nem járul hozzá segítőtársul. Kétségtelen dolog, hogy az ifjúság lelkét, elméjét a tárgyak közvetlen szemlélete jobban megragadja, azok képe mélyebb nyomot hagy bennök, s igy tudását alaposabbá teszi még annak is, aki esetleg gyorsabb és fogékonyabb elméjű. Arra is rá kell mutatnunk, hogy a tanulmányi kirándulások mennyire kiterjesztik az ifjúság látókörét, ami által az olyanféle gondolkozásmódnak elejét vehetjük, hogy városunkban minden megvan, vagy a mi városunknak és lakosságának mása nem akad sehol a nagy világon. Ellenkezőleg meggyőződést szerez a tanuló afelől, hogy másutt is van kultúra, derék, munkás lakosság és talán olyan intézmény is, aminő nálunk eleddig nincsen. Több különféle tanulmányi kirándulás tervezetét vettük megfontolás alá, melyek közül elveinkhez ragaszkodva első kötelességünknek tartottuk, hogy városunk környékét méltassuk figyelemre; másodsorban országunk valamely közelebbi érdekes városát tűztük ki programmszámul, harmadsorban egy távolabbfekvő, főleg a serdültebb ifjuságunk tanulmányi fokának megfelelő tanulmányúiban állapodtunk meg. A szomszédos Hortobágy puszta a maga közvetlen közelségével önként kínálkozott arra, hogy megtekintésére legalább egy napot szenteljünk. Magyarország északkeleti részének kultúrális középpontja, a jubiláló Ungvár hasonlóképpen megérdemelte, hogy ősi falait felkeressük és várának omladozó falai közelségében egy napot eltöltsiink. Igen hálás tanulmányi kirándulásnak Ígérkezett Bécsnek (Wien), a Birodalmi tanácsban képviselt országok fő- és székvárosának meglátogatása is, amelyet részben összekötöttünk édes hazánk fővárosának, Bul*