Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1912

14 Málháink ruhatárba helyezése és a reggeli magunkhoz vétele után nyomban talpon volt kis csapatunk, hogy a pesti oldal érintett nevezetes részét megtekinthessük egy körséta keretében, melyre a rendelkezésünkre álló idő három órát tett ki. Egy pillantást vetettünk a Teréz-körút és a Váczi-körút felé, azután a Lipót-kőrút szakaszához fordultunk; ezek palotasorai méltán ragadták meg növendékeink fogékony elméjét. A körút jobb oldalán fekvő Vigszinház a maga csínos, impozáns, bár nem nagyméretű homlokzatával nemkülönben igen érdekelte őket. Visszatérve a Váczi-körútra, az Alkotmány-utcán át az Országház-térre igyekeztünk. A fővároson csak nem régiben végig tombolt vihar nyomait el nem kerülhette szemünk, mert a roppant vasrudak összegörbített roncsai a kövezeten hevertek, melyeket a tetőkről lesodort az orkán. Az országház hatalmas ujgót méreteivel, kupolájával, arkádjaival mélyen megillette ifjaink lelkét, hasonlóképpen az igazságügyi palota a tetejének homlokzatát diszitő trigával, melynek szekerén Apolló az igazság fáklyáját emeli az ég felé; vagy a Kúria renaissance stylú palotája az előbbitől csak egy utca által elválasztva. Mindezeket azonban hiába igyekeztünk magyarázatainkkal élénkebb vonások igénybevétele mellett elméjükbe rögzíteni, őket a Duna inkább érdekelte. A hatalmas folyam száz meg száz fürgébbnél fürgébb hajóival, csónakjaival ,gőzöseivel, pompás hídjaival, a budai oldal gyönyörű, majdnem elragadó kilátásával a Gellérthegy ősi citadellájává', alább szent Gellért hatalmas ércszobrával, amely szobor a kezében levő kereszttel szinte figyelmeztet a mai sivár, anyagias korban, hogy van más rendeltetésünk is, amely az Üdvöz-tő példájának követése, és a magasabb ideálok keresése, mert ezek nélkül a földön boldogok nem lehetünk. A sok ostromot látott várhegy is vonzó nemcsak történelmi múltjánál fogva, hanem a dunaparti panorámát kiegészítő helyzeténél fogva is. Feljebb az irgalmasok óriás, minden ízében modern kórháza, a Lukács- és Császárfürdő, a hegytetőn a török világ maradványa, Gül Baba sirja, a vrlák kedves sora, a zöld, hullámos háttér, melyet magának a folyamnak átfogó karjai között a paradicsomi Margitsziget, az egykori nyulak szigete egészít ki oly képpé, minővel a világnak egy városa sem dicsekedhetik. Hosszasan elmerengve, igaz, belső lelki örömmel néztük e fenséges tájképet, a Duna hátán nyüzsgő forgalmas életet, s szinte fájt, hogy időnk sürgetett; azzal a tudattal lépdeltünk a