Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1911

16 rülbelűl négy ujjnyi vastag tölgyfadeszkákon a Tegszakértőbb egyének ítélete szerint is ritka becsiiek és méltó magasztaléi, hirdetői a renaissance mestereinek az ügyeséget és felfogást tekintve épen ugy, mint a kivitelnek. Csak sajnálnunk lehet, hogy e művészi alkotások a gondozás hiánya miatt napról napra pusztulnak, a berakások szétpattognak és lehullanak. A templom közvetlen szomszédságában a Rákócziak idejéből származó, tölgyfából összerótt, zsindellyel fedett harangtorony áll. Ennek megszemlélése után ínég egyszer kívülről néztük meg a 400 éves miivet és mivel időnk sürgetett, utunkat a hasonlóképen ezzel egykorú minoritarendi templomhoz és kolostorhoz intéztük. A közelebbi utat választottuk; így a város főterén kellett áthaladnunk, mely a fejlődés jeleit mindenfelé szemeink elé tárja. Maga a kolostor és a templom a főutcától félre esik a vasút felé, más szóval arra, amely irányban a város terjeszkedése megindult. A kép, melyet most láttunk, igen szomorú volt; már a templom külseje elárulta, hogy a restaurálás sokat elrontott a régi stylusból, de az ujitások ellenére is csaknem romhalmaz az egész. A minoritarend szegény, a város hívei nincsenek azon anyagi helyzetben, hogy megújítsák egyházukat, felsőbb helyről pedig eddig elegendő segélyt nem eszközölhettek ki. Hogy mily rozoga épület e templom, onnan is láthatjuk, hogy a mennyezet lehullása miatt hosszabb ideig istenitiszteletet sem tarthattak benne. A századok folyamán többször megújították, átalakították és toronnyal is elláták, de ezt a villám és a tűz tönkretette; ma fedetlen, csonka a torony, harangok oldalt fából készített haranglábon állanak. A múltban megejtett fentartási munkák a maguk korát és stylusát világosan feltüntetik. Nem is a düledező félben levő egyház érdekelt minket sziik és alacsony ive't bejáratával, hanem a belső díszítés, vagy talán inkább a csinos barokk-rokokó oltárok, szószékek stb. Belső, lelki emelkedettséggel néztük az előttünk levő képet és az istenitiszteletre összejött ájtatos nép imája az orgona bugásával a letűnt századok homályába ragadta képzeletünket. Szinte látni véltük a kenyérmezei diadal vezérét, amint a kiállott küzdelemből megmenekülve, mint öreg ember oldalt térdel és hálát ad Istennek ama jóságáért, hogy Kinizsit még a lega'kalmasabb időben hozzája juttatta, aki őt a török kegyetlenségétől megmentette és hazája javára megtartotta. Az istenitisztelet után a kolostorba mentünk, hol szíves