Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1911

12 hogy az idegen éppen ugy, mint a város lakója felmenjen a hegy tetejére, mert pompásan lehet gyönyörködni itten a vidék és a város panorámájában. A hegyre' jövet a főutcán át a minorita atyák kolosto­rához és templomához vonultunk, azután pedig az újonnan épí­tett, a modern tanügyi és higiénikus követelményeknek meg­felelően dúsan felszerelt kir. kath. főgimnázium palotáját, osz­tály- és rajztermeit, szertárait, végül tornatermét látogattuk meg. A Horváth Mihály-utcáról a főutcára irányoztuk most már lépteinket, hogy a vasúti állomáshoz jussunk és hazafelé indulhassunk. A visszautazás igen élénk volt. A látott és tapasz­talt dolgok, az emlékül vett tárgyak, nevezetesen a miskolczi kocsonyás-tányér a békává', a tréfás levelezőlapok az ezredik csizmadia fogadásáról stb. hosszú ideig foglalkoztatták ifjain­kat. A előbbi útvonalon haladva még egyszer végignéztük az imént látott vidéket, amig a sötétség beállta meg nem gátolja szemlélődésünket. Este Vall volt már, mikor vonatunk a deb­reczeni állomás lámpái előtt megállott. Az állomás előtt a ta­nulósereg egymástól elválva, kiki szülei körébe tért. Kedvesség, kedélyesség, nemkülönben tanulságait tekintve az előbbinél semmivel sem marad hátrább második kirándulá­sunk, mert, mig az előbbi a felsőbb osztályok növendékeinek szolgáltatott bőséges tapasztalatot és ismeretanyagot, addig ez utóbbi a kisebb növendékeink szellemének nyújtott kielégítő szel­lemi táplálékot. E második egynapos tanulmányi kirándulásun­kat Nyírbátorba és a Nyírség fővárosába Nyíregyházára intéz­tük. A résztvevő tanulókat a 111. A) és a IV. osztályból válogat­tuk ki, mintegy 40-en voltak két tanár vezetése és felügyelete mellett. A kirándulás napjául 1912 junius 9-ét állapítottuk meg. vagyis a vasárnapot, hogy ily módon alkalmuk legyen növen­dékeinknek a lakosságot ünnepi díszében láthatni. Borongós, nem sok reménnyel kecsegtető idő mutatkozott az indulás napjának hajnalán. Sötét esőfelhő borította az égbol­tozatot, ám ez még nem lett volna oly kellemetlen, ha az eső­cseppek is meg nem eredtek volna. Eleinte lassú ütemben ver­deste a kocsink ablakait, pedig még el sem indultunk. Néhány percei 6 óra előtt beállott a debreczeni helyiérdekű vasutak állo­mása elé vonatunk, melynek kényelmes kocsijában lehangolt kedéllyel helyezkedtünk el. Alig 10 percnyi várakozás után

Next

/
Oldalképek
Tartalom