Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1911
13 füttyentett mozdonyunk, mire lassan megmozdult a reája akasztott kocsisor és kifelé gördültünk tervezett utunkra. Páratlan érdekességü a gyermeki lélek kedélyvilága; mi tanárok szomorúan lestük ablakunkból az időnek teljesen esőssé változását, legfeljebb annyi vigaszunk volt, hogy a nyári eső nem szokott sokáig tartani, addig a fiuk ügyet sem vetve arra, hogy a kövér esőcseppek derekasan kopogtatták az ablakokat, valódi gyermeki, ártatlan kedéllyel énekelgettek és integettek ki ismerőseiknek, kikkel a város utcáin találkoztak. Utunk ugyanis a városon vezetett keresztül; az ismert utcák egymás után maradtak el, mignem a Hortobágy-malom elhagyásával a Nyulas határára kanyarodtunk ki. Oldalt elmaradt a most épülő vizrnü, a méntelep, az ügető versenytér, a Honvédsátortábor, jobbról pedig a kertek, gyümölcsösök közé rejtett nyaraló házai váltották fel Debreczen városias házait. A szomszédos fordulónál a Nagyerdőbe tért pályánk, amelynek dalos madarai az esős idő dacára sem hagyták abba a reggeli kedves csicsergésüket. A pálya még egy kanyarulatot tett és a Nagyerdő parkozott része mögött az épülő víztoronynál találtuk magunkat. Néhány percnyi időzés után az erdőt hosszában két részre osztó sámsoni uton robogtunk előre a pallagi Gazdasági Akadémia felé. A népes telep pompás veteményeivel és ültetvényeivel igazán lekötötte érdeklődésünket. Hajdusámson volt a legközelebbi állomásunk, mely a debreczeni ember előtt a külföld cimét viseli. Nem messze a M. A. V. keresztezésétől Dombostanya mellett régi templom-romok láthatók, melyeket a debreczeni muzeum számára a muzeum igazgatója átkutatott, bár kevés eredménnyel. Egyébként nem sok megfigyelni valónk ;»kadt. A szőkülő rozsvetések piipacsos szegélye a tanulókat jobban érdekelte, mint a hullámos vidék, mert most jutottunk az uj vasútvonalhoz, s vele a Nyirség igazi homoktengeréhez, de amelyet a munkás, dolgos kéz termékennyé tesz. Egyik szállás vagy majorság a másikat éri, a növényzet pedig a maga teljes pompájában, tavaszi életerejében diszlik mindenfelé. Aki ilyen időtájban szemléli végig az alföldi rónákat, tényleg Petőfi érzelmeivel dagadó kedéllyel nyilatkozik róla. Az időjárás reményünknek megfelelően apránkén-t megváltozott; a felhők eloszlottak; a nyári nap heve felszárította a nedves talajt; így midőn 9 óra felé a nyírbátori házak és az állomás szemeinkbe ötlöttek, már száraz talajon lépkedhettünk