Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1904

10 Öt évi működés lehet ugyan csekély; — öt évi szorgalmas munkásság érdemekben igen gazdag, feledhetetlen lehet. — A te működésed az utóbbi volt. Vallásosságod megőrizted mindig, minden helyen, mely nemcsak a papi talár tiszteletben tartásában, tettekben is nyert kifejezést. Mint szerzetes, mint pap: szükség esetén szent vallásunk védelmére mindig síkra szállottál; e mellett türelmes voltál a más felekezetűek iránt; szeretettel karoltad fel őket mint felebarátaidat és ezért, ha a valódi szeretet melege fokozható, az, hogy kik szerettek jobban, eldönthetlen maradt. Buzgó pap, takarékos gazda, szigorú, de igazságos igazgató, törhetlen jó hazafi, önzetlen, de áldozatra kész felebarát voltál mindig. Kettőnk számára a sors igen sokban közös működési kört jelölt ki. Az algimnáziumnak főgimnáziummá való fejlesztésénél, a rendház és a főgimnázium építésénél, az iskolaszék tárgyalásainál. Küzdöttünk együtt egymás nézete mellett, küzdöttünk sokszor egymás ellen. Az együttműködésben kitartó, hűséges bajtárs, ha eltérő volt nézetünk, nemes ellenfél voltál. A küzdelem végén nem volt soha legyőzött, hanem meggyőzött fél. Nemes hévvel, kitartó buzgalommal védted nézetedet, pedig tévedni emberi dolog és mint minden ember, Te is tévedhettél. Nagy tudásod érvényesült előadásaidnál, vitatkozásaidnál; szorgalmad mintaszerű, példás, fáradhatatlan volt. Most, alig öt évi együttműködés után, midőn érdemeid, tudásod legfelsőbb elismerése körünkből távozásra hív, a búcsú pillanatában mit kívánjak én útravalóul Neked. A költő azt mondja: „Két jó van, mi fölött Sorsnak nincs semmi hatalma, Szorgalom és az erény, Földön az, Égben ez áld". Kinevezésed által szorgalmad e földön elérte az áldást, szívből kívánom, hogy néhány évtized után erényeidért is áldást nyerj az égben. Ne feledd el Debrecen városát, ne feledd el azt a kört, melyben itt éltél, mely szerető figyelemmel fogadott, ma fájlalja távozásodat, kegyelettel fogja őrizni emlékedet.