Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1904

11 A Mindenható nagyobb működési kört jelölt ki számodra, légy e nagy hatáskör keretében is olyan, mint a kisebb körben itt voltál, akkor működésed áldásthozó lesz és szeretettel fog körülkarolni mindenki. Búcsúzóul egyre kérlek : ne feledj el bennünket, ne feledd el különösen azt, hogy itt maradtak jó barátaid; — voltak sokszor ellenfeleid, de ellenséged nem volt soha. Az Isten áldása kísérje lépteidet és teljes boldogságban éltessen soká ! 3. I)r. Irinyi István ügyvéd, az egyházközségi bizottmány nevében a következő meleg szavakkal búcsúzott el Váradi Károly főigazgatótól: Nagyságos és Főtisztelendő Főigazgató Ur! Tisztelt Barátom ! Kétszeresen nehéz, bármily megtisztelő is reám nézve megbízatásom. Nehéznek találom, hogy épen nekem, kit a tiszta barátság s vonzalom érzelmei fűznek Nagyságodhoz, kell tolmácsolnom azon érzelmeket, melyeket Nagyságod küszöbön álló távozása keblünkben felébresztett, de nehéz azért is feladatom, mert a tegnap és az imént elhangzott beszédekben Nagyságod érdemei oly sok oldalról, oly sok helyről voltak megvilágítva és méltatva, hogy azokhoz valamit hozzátenni, — azokból valamit még jobban kiemelni, — avagy azokból valamit elvenni... lehetetlen! Hogy egy banális, de ismert mondást alkalmazzak, letarolták már előttem a rétet, és nem hagytak rajta virágot: hogy abból a bizottmány nevében én is fonhassak s fűzhessek egy koszorút a távozónak. De meg vagyok győződve, hogy bármily kis mértékben is méltassam érdemeid s bárhogy keressem is a szavakat ahoz, te azokat, mint igaz szívből jövőket, szívesen fogadod és megőrzöd emlékedben. Az egyházközségi bizottmánynak 1894. előtt, tehát Nagyságod idejövetelét jóval megelőzőleg a helybeli kath. algimnáziummal semminemű összeköttetése, annak sem szellemi, sem anyagi ügyei vezetésére befolyása nem volt, csakis annyiban érdekelte, amennyiben annak, mint felsőbb katholikus kulturális