Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1898

5 intézetében fokozott szorgalommal és mindig kitűnő eredménynyel. Az erős testalkatú és erős szellemű ifjú már akkor magára vonta tanárainak figyelmét s mindegyik szeretetével dicsekedhetett. A IV-ik gymnasiumi osztály elvégzése után néhai Simor János, akkori győri püspök őt a kis szemináriumba vette föl ; s valahányszor e főpap az intézetét meglátogatta, mindig kiváló szeretettel, megszólításával tüntette ki őt. Ugyanabban a középiskolában, hol tanulmányait megkezdte, ez intézettől soha meg nem válván, tette le az érettségi vizsgálatot is 1868. julius 15-én. A fiatal pap most a hittudományi tanfolyamra lépett, hogy elsajátítsa mindazon ismereteket, a melyek őt a nép szellemi vezetésére és lelki üdvök gondozására képessé tették. De szive és gondolkozásmódja e magasztos pályával nem tudott egyetérteni; sok töprengés után szakított e pályával és a győri hittani intézetet 1870. október 13-án tanárai által kiállított kitűnő erkölcsi és tanulmányi bizonyitványnyal elhagyta, de csak azért, hogy lelke sugallatát követve, egy talán fárasztóbb és háládatlanabb pályán szolgálja az emberiséget. S 1870. okt. 20-án Váczon felvette a kegyes-tanitórend szerzetesi öltönyét. E lépést már nem az ifjúság ábrándos képzelődésével, hanem már mint férfiú érett észszel, körültekintő megfontolással s elég tapasztalattal tette meg; s ezt nem is bánta meg soha, mert szerzetéhez mindig ragaszkodott s annak ügyein mindig szeretettel csüngött. Két évet töltött a váczi társház falai között, melyeknek egyikét mint ujoneznövendék, másikát mint próbaéves tanár szolgálta végig. Mindkét évben becsülettel megállta helyét, mert az első évben nemcsak novitiusi kötelességeit teljesítette pontosan, hanem a még elmaradt theologiai tanulmányait is befejezvén, magát áldozárrá szenteltette ; mint tanár pedig mindenkor figyelmet fordított ugy az