Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1898

fi észtehetségek kiképzésére, mint a sziv és kedély nemesítésére egyaránt. A kegyes-tanitórend intéző kormánya innen Tatára helyezte át. Szívesen vette e változást, hisz szülő helyéhez, rokonaihoz jutott közelebb. Öt évet töltött e kies fekvésű s élénk társadalmi életű kis városkában. De amig egyrészről nagy volt öröme, hogy otthonához közel lehetett, másrészt oly mértékben fokozta komolyságát és buzgalmát még hiányos ismereteinek és a nevelő-tanári állás nagy fontosságának tiszta tudata. Kétszeres szorgalommal tanult, nehogy az ártatlan gyermeki lélekbe, mely mindig bizalommal nyilik meg a nevelő előtt, mert benne a tudománynyal együtt minden jónak és nemesnek birtokosát látja, jó mag helyett rosszat, bizonyos helyett bizonytalant, megnyugtató helyett kételkedést keltő eszméket vessen, nehogy avatatlan kézzel érintse meg a gyermekek fogékony szivét, mely oda fordul, a hová a tanár irányitja, ahhoz vonzódik, amit az szépnek, boldogítónak mond. Folytonos készülődés és tanulás mellett irodalmi működésre is jutott ideje. Három éven keresztül jelent meg dolgozata a helyi gymnasium értesítőjében ; az 1873/4-ik évben a történelem iránti szeretete s a vidék regényes volta fellelkesité őt s megírja rövid vonásokban a város történetét, a következő két évben pedig szintén csak vázlatosan az intézet múltját ismerteti ily czimmel: „A tatai kegyesrendi ház s gymnasium története", továbbá „A tatai gymnasium tanárai s a convictus." Nem nagy szabású müvek ezek, de azért már bennük előre sejthető a kutató ész s a későbbi jeles képzettségű s lelkes történelem tanár. Az ismeretekben jártas és tapasztalatokkal meggazdagodott paedagogust az 1877/8-ik tanévre Zemplénmegye borág koszorúzta hegyei közé, Sátoralja-Ujhelyre helyezte át a rendnek kormánya. A daliás testalkatú,