Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1889

29 „Sí ture piacaris et horna Fruge Lares, avidaque porca"') vagy: „Ex quodcunque mihi poniuni novus (Slucat annus Libatum agricolae ponitur ante deo

u'

J) S ez áldozatokat bemutatva a kedves Laroknak, nyugodtan hajthatták le fejeiket, feledhették gondjaikat, mert ezek megvédték őket is, övéiket is, mindenféle elemi csapásoktól is: „Nec pestilenteni sentiet Africuin Feeunda vitis, nec sterilem seges Rtibigincm aut dulces alumni Poraifero grave tempus anno"'

1) sőt még a betegségekből is megvédték és erkölcsi tisztátalanságtól az embereket, ha malaczot áldoztak nekik : „Non est periurus neque sordidus ; immolat aequis Hic porcus Laribus"

4) A falusi nép larjai voltak az u. n. Lares agri eustodes-ek.

5) Minden birtoka a házi istenek felügyelete alatt volt, kik e fölött örködnek vala. rReligio Larum posita in fundi villaeqne conspectu

1

1 mondja Cicero.

6) A hó és év bizonyos napjain a családatya most is — mint hajdan — birtoka szent mesgyéjét követve körüljárta szántóföldjeit; maga előtt hajtotta az áldozati állatokat, hymnusokat énekelt és áldozott

7) E szántóföldet s birtoktulajdont védő Lar másnéven Terminus istennek is neveztetett. Ezeknek általános ünnepe volt május idusán, midőn fris, zöld virág-koszorukkal díszítették fel szobrocskáikat s a larariumot. Időszakonként különös áldozatokban is részesittettek: az aratás befejezésével lepényeket, méh-ölési idején lépes mézet, szüret alkalmával szőlőgerezdeket kaptak stb Voltak még a Lares grundulesek. Diomedesnél

8^ a következőket találjuk róluk: midőn a pásztorok Romulus és Rémusnak a főhatalmat átadták, az a csoda történt meg, hogy egy sertés kocza 30 malaczot fiadzott. Ez esemény emlékére egy templomot szenteltek a Lares Grunduleseknek. Hihetőleg azért tiszteltettek áldozatokkal, hogy sertéseik szaporaságát kinyerjék. Innen jött be egyszersmind az a szokás, ') Hor. III. Cárra. XXIII. 2) Tib. I. 1. 13. 3) Hor. III. Cárra. XXIII. 4) Hor. Sat. II. 3. 164. 5) Tibull. I. 1, 23. 6) De leg. II. 11. 7) Cic. De leg I, 21 8) I. p. 379.