Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1889

18 „Carmina di superi placantur, carraine Manes"

1), hol a manesek alatt azon ártalmas, alvilági, sötét istenségeket érti, kik nem a jóltevő „di superi": vagy „Jani te premet nox fabulaeque Manes"

2) vagy : „Quin ubi perire iussus exspiravero, Nocturnus occurram Furor, Petamque voltus umbra curvis unguibus, Quae vis deorum est Hamum, Et inquietis praecordiis l'avore somnos auferam."'

1) A manesek jó természetének roszszá való változása akkor vehette kezdetét, midőn a rómaiak elfogadták a valószínűleg etrusk eredetű Mania istennőt, ki a név hasonlóságánál fogva alkalmasnak tűnt föl arra, hogy a manesek anyja legyen. E Mania pedig egy rettenetes alvilági istennő vala, ki még a királyok korában is emberáldozatokat követelt. Ilogy maradhattak volna jó indulatnak gyermekei, a manesek? És csakugyan a családi vallás megszűnte után a maneseket az emberek iránt rossz indulatú alvilági isteneknek hitték, a kik mint rémek megjelennek a földön is, különösen az év 3 napján : augustus 30, október 4 és november 7-én. azért e napok szerencsétlenek valának. E napon az u. n. lapis manalis-en át közlekedtek a felvilággal. E napok voltak azok, a melyeken : mundus patet. Nagyon érdekes a „mundusnak" is a története. Róma alapításakor a szent tűz helyén ásott gödröt, — a melybe az összes alapítók a hazulról hozott földet, mint őseik hamvait, temették — nevezték mundusnak, „aras Inferorum (vocant) mundos."

4) Tisztelt, szeretett és szent hehe volt az a városnak még a községi államban, midőn még az volt felőle a hit, hogy a rög betemetésével elődeik lelkét zárták be. De idővel feledésbe ment e hely jelentősége, s a hagyomány alapján már csak azt. tudták felőle, hogy a halottak lelkei vannak ott elzárva s ennek következtében az volt a hit, hogy csak arra jöhetnek fel a felvilágra, midőn a mundus patet, s így a mundus pátens mytbikus jelentőségű szertartás volt. Idővel a szertartás helye is áttétetett. Tibur felé menve van egy rettenetes szikla mély barlanggal, mely barlangról azt hitték, hogy levezet az alvilágba. E barlang a Mundus temploma vala és Pluto, Proserpina, valamint a többi alvilági istenségnek volt szentelve. Az említett napokon megnyitották a templom kapuit, hogy a kapuk előtt szorongó ') Hor. Epist. II. 1. 138. ") Hor. I. Carm. YI. 16. :

1) Hor. epod. Y. 91—9G. 4) Serv. ad Aen. III 134.