Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1889
16 magukkal vitték eme házi isteneiket is; uj város alapításakor, gyarmat alapítás idején, 1)átvitték oda legalább jelképileg — egy marok földdel— halottjaikat is, hogy azok mindég közelükben lehessenek s életük folytatásában őket támogassák. Egy szertartásos fictioval élve, teljesen megnyugtatták magokat a város alapítók, s bátran mondták reá uj hazájukra: „Ez itt szintén atyáim földje, terra patruum — patria." 2) Hiszen az egész Aeneis is e körül fordul meg, hogy „ conderet urbem Inferretque Deos Latio." Legszentebb kötelessége volt a római embrnek halottjainak tisztességes eltakarítása és a sacrificium novemdiale megtartása. Az eltemetés — erematio vagy humatio — utáni kilenczed napra a gyászolók újra kivonultak a sirhoz, s az elhunyt szellemének — manes — halotti áldozatot vittek a mi vizből, friss tejből, mézből, sóból, s áldozati állat véréből állott. S midőn ez áldozatot bemutatták, ugy voltak meggyőződve, hogy a megholt szellemét sikerült oda vinni a sirhoz maguk közzé s lekötni magukhoz és maguk iránt. Ezen sacrificium novemdiale után a halott tovább élő szelleme isteni tiszteletben részesült, mert már házi istenné lett. Innen van, hogy a manes szó fényeset, tisztát is jelentett mint a milyen a meghalt lelke lett, ki tisztességes temetésben részesült. A sirok valának a maneseknek mint isteneknek templomai, s azért feliratuk is így hangzott: ,diis manibus." 3) A halotti áldozatokat, valamint más népek, kik a lélek halhatatlanságában hittek, ugy a rómaiak is évenként ismételték a halálozás évforduló napján a sirnál. Ez pedig mind azért történt, mert azt hitték, ha nem adják meg a kellő tiszteletet, elhanyagolják az áldozatok bemutatását, a szellem nem marad lekötve a sirhoz, nem terjeszti ki áldását ama földre, a hol a család tovább folytatja világi életét, mig ellenben az áldozatok bemutatása után „és az adományok fejében amazoknak védelmét követelik; isteneiknek nevezi őket (sancte parens, divinus parens) és kérik, hogy a szántóföldeket termékenyekké, a házat bőségessé, a hiveket erényesekké tegyék"') s azért igy szólt Cicero : „Add meg Manes isteneknek, a mivel nekik tartozol, ők oly emberek, kik életöket már elhagyták, tartsátok őket isteni lényeknek" 5) ') Varró LL. V. 143. 2) Fustel de Coulanges, U. o. III. 4. Thukid. III. 24. 3) Fustel de Coulanges: lí: o. I. 2. 4) U. o. II. 1. f. r') De leg. II. 9.
