Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1889

9 Fortitudo, Prudentia, Justitia, Temperantia képei mai nap is festetnek és vésetnek. 5. Az életben minden kornak, cselekvésnek és működésnek, a legapróbbtól a legfontosabbig, megvolt a maga védő szelleme. Körülbelől negyven azon istenségek száma, kik a gyermek foglalatosságait s a nagyobb istenségeket leszámítva, tiz, a kik a házasság és házasság körüli dolgokat jelképezték. A földműves is minden különböző foglalkozása előtt más-más szellemhez fordult kérései vagy áldozataival. C. Vannak azonkívül különböző helyeknek is részint általános, részint speciális istenségei. Ez a régiek természeti érzékén alapult, kik a merész bolthajtások csodálatos cseppkő s egyéb ritka képződményei alatt istenek, tőleg nymphák lakását vélték fölismerni; a bolthajtásokról lecsurgó, vagy a mélységben csörgedező vizek morajában daemoni zenét hittek hallani, kik a titokzatos derengés és homály néma csendjében borongó keblük zajától elijedve, túlvilági szellemektől tartottak : ennélfogva érthető, hogy körülbelől minden nagyobb ndu, barlang, hegy, orom, erdő, bokor, forrás, folyó, tó, kert, rét stb.') bírt saját istenségével; végre 7. miután e látható világot már annyira benépesítették isteneik alakjaival, hogy bárhova tekintettek, bármihez fogtak, mindenütt és mindenben egy-egy istenséget láttak: még a láthatatlan túlvilágról sem feledkeztek meg s megteremtették az alvilágot az ő fő, kisebb és félisteneivel. Az elemeknek, természet tárgyainak, erőinek és jelenségeinek saját emberi erényeik és fogyatkozásaik, foglalkozásaik ilyetén tiszteletét minden régi vallásban föltaláljuk, mint alapokat, azzal a különbséggel, hogy az egyik nép jobban tisztelte ezt, mint amazt. Ezt a természeti viszonyok, a lakhelyek különbözősége, az égalj, a megélhetés viszonyai, az erkölcsök hajlandóságai, a viz és tűz szüksége, haszna és kára, a földtalaj termékenysége, a zivatar és villám, a folyók áradásai és apadásai, a gyógyforrások, egy-egy fa, mely árnyékot és gyümölcsöt ad, s más ily körülmények eszközölték. De másrészt ugyanezen befolyások eszközölték azt is, hogy a vallás befolyása itt nemesitőleg, ott nemtelenitőleg, itt miivelőleg, ott butitólag hatott, a mint ezt bizonyítja a történelemi ethnographia és a földrajz. S végül zárjuk be e fejezetet sz. Ágoston eme szavaival: „Et aliquando uuum deum res plures, aliquando unam rem deos plures faciunt.

2) ') V. ö. Dr Bozóki Alajos. Római világ II. k. 136 lap. 2) De civ. Dei, VII. 16.