Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1889

10 II. Házi vallás. Az eddigiekből láttuk, hogy hogyan keletkezett, fejlődött, fajult s tévedt el az istenség eszméje általában az emberi nem gyermekkorától kezdve majdnem addig, mig végre az egy, egyszerű, liszta eszmének oly hitvány emberi alakokká való elfajulása magok a hivők előtt is majdnem nevetségessé lett s annál csodálatosabb, hogy e cultusnak maradt mégis egy komoly része, mely mindig kedves, tisztelt és szeretett vala, s ez a házi vallás. Nem is volt ez egy eredetű az eddig emliUtt istenség eszméjével, hanem csupán az emberi lélek halhatatlanságának eszméjén és a nemzetinek vonzalmán a nemzőkhöz, a gyermekeknek szeretetén atyja, nagyatyja s őseihez s végre az embernek társulási hajlamán s alakhelyhez való ragaszkodásán alapult, mely vonzalom szeretet bizonyára megelőzte a természeti istenség eszméjére való jutást. Más indok, más vonzalom volt az, mely az ősök tiszteletéhez vezetett t. i. a szeretet és hála azok iránt, kik bölcseségük, erényeik, erejük s jótetteik által kitűntek s az utódokra hatással voltak, a mennyiben nekik otthont,, békét, jogokat, kört szereztek, tehát a családalapitók és házépítők, kiknek emléke épugy megmaradt az utódok szeretetében, mint ma az alapkőben, vagy nemesi oklevélben megerősített ős. Nem is volt e tisztelet oly közös, oly nagy körű, oly általános, hanem minden család, minden ház másokat tisztelt, szeretett háza oltárán és így inkább bírta azokat saját tulajdonaként. A régi árják mind, de különösen a görög-itáliai népek vallása kezdetben egészen a házhoz volt kapcsolva és határozottan családias jellege volt, s jelképe a tűzhely ingatlan, szent köve és az elődök ugyanolyan sirja volt, E helyről indult ki minden, mi az ember sorsát, akár mint az erkölcsi emberét, akár mint a család, község, állam tagját, akár mint a vallás hivét bárminő tekintetben igazgatta és befolyásolta. Hogy ily családi vallása volt minden családnak, azt a régiségtan a fenmaradt romokból beigazolta. Már a kezdetleges görög és római háznak, melyek nem sokban különböztek egymástól, amennyiben négy, durva fából való falat befedtek csúcsos szalma vagy zsindely tetővel, a középen nyílást hagytak, melyen át a világosság behatolt — cavum aedium — és a füst eltávozott, s e nyílás alatt volt a közös tűzhely — "/.xpr; — átrium, —• mely legszentebb része vala a háznak, mert itt volt a drága tűz, s ennek personificatiója: Vesta istennő.

1) .') Ovid. Fast VI. 291.