Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

Gondolatok a nevelés köréből.*) A gyermeket nem a jelen, hanem a jövő — a mennyire lehet — legjobb állapotrajz emberiség eszményére kell nevelni. Kaiit. A gyermeknevelés szükségességét alig vonja valaki kétségbe, nem, — különösen a mai korban, midőn a ferde nevelést, a czélszerütlen uevelési eljárást mindenki annyira kárhoztatja, midőn a nevelés javítását oly igen kívánják, oly igen sürgetik, midőn a társadalom összes bajait a ferde nevelésben keresik s viszont az állapotok javulását a jó neveléstől, a czélszerü nevelési eljárástól teszik függővé. Sok ebben az igaz, mert a neveléstől, ha nem is minden, legalább igen sok várható. Az eszes lény, az ember, ki érző és akaró tehetséggel bir, nem idomítható akárhogy, nem vezethető akármire, neki egyéni czélja van, melyet a nevelő szemmel tartani köteles; de ha az eszes lényre ésszerűen hatunk, ha ugy vezetjük, a hogy az általános emberi s különös egyéni czélja követeli, tehetségei megengedik, természete meghatározza; ha semmi idegenszerűt, semmi ezélszerütlent nevelési eljárásunkba nem keverünk, ha segítjük, hogy czélja felé egyenes uton haladhasson, akkor fáradozásunk meghozza a kivánt jutalmat. A gyermekek, midőn a világra jönnek, valamennyien bírnak annyi képességgel, hogy czélszerü nevelés mellett nemesedhetnek, tökélyesedhetnek, s ezen nemesedés, ezen tökélyesedés megadja valódi becsüket, értéküket; valamennyienbirnak annyi tehetséggel, hogy kellő nevelés mellett megélhetésüket becsületes módon biztosithatják, életpályát választhatnak s azt betölthetik, ha a nevelési eljárásban hiba nem követtetik el. A nevelésben ennélfogva ismeretekre, igazolt tényekre kell tá*) Jelen munkám kidolgozásánál, a szöveg közben emiitett Írókon kívül használtain különösen: Niemeyer: Grundsatze der Erziehung und Unterrichtes. Halle 1818. — Paedagogische Bibliothek: Herbat's paedagogische Schriften. Leipzig 1876. — Hegel, Kant és Ivrug philosophiai munkáit, Lubrich és Spenczer phaedagogiai munkáit. 1*