Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

56 Arra, hogy a gyermek akaratát megszilárdítsuk, cselekvésre bírjuk és ez által szellemesnek neveljük, szolgál a fegyelem. Azonban épen a fegyelem alkalmazásánál szem előtt tartandó a növendék természete. A fegyelem oly eredőnek tekinthető, melynek összetevői egyrészt a növendék, másrészt a nevelő természete. Oly összetevők ezek, melyek egyensúlya a jó fegyelem feltétele. Ha ezen egyensúly felbomlik, megszűnik a fegyelem is, és a két szélsőség szerint, ha a növendék van túlsúlyban, rakonczátlanságot, pajkosságot szül, ha a nevelő törhetetlen akarata a parancsadó, lelketlenséggé fajul, a növendéket rabbá teszi. A fegyelem kérdése a legnehezebb kérdés a paedagogra nézve. A nevelőnek birnia kell hajlékonysággal, melynél fogva növendékéhez leereszkedni képes, birnia kell erővel és tapintattal, melyek által növendékét maga felé vonzani tudja. Tudnia kell hol intsen, hol buzdítson, hol dicsérjen, hol feddjen, mikor legyen elnéző, mikor szigorú stb., mert a gyermek szellemi elevensége mindig bizonyos kört kivan, minden önkényét elnyomnunk nem szabad. Más-más gyermeknél más-más minőségben és mennyiségben tűnik fel érzéki jelleme; a különböző vérmérséklet szerint különbözik a növendék egyéni határozottsága is. Minden ember bir egyedi vérmérséklettel, mely kifolyása teste és szelleme eredeti kölcsönös tulajdonságainak, azért különböző egyének különböző vezetést kívánnak. A vérmérséklet s az ebből keletkezett hajlamok az élet folyásában kényszervagy helyes nevelés által némileg megváltoztathatók, mert a növendék elsajátíthat egyes tulajdonságokat a vele rokon természettől. Ezen elsajátítás adja meg a szerzett természetet. Az elsajátított hajlamok, az eredeti hajlam fejlődésére nézve jótékonyan vagy kártékonyán hatnak, aszerint, amint az eredeti hajlamot fejlődésében elősegítik, vagy akadályozzák. Az eredeti hajlamokat rátermettségeknek szoktuk nevezni. Ezen hajlamok kifejlesztése oly fokra, melyen a szellem nagysága önteremtette müveiben jelentkezik, létrehozza a lángészt. A lángész — mint Woll mondja —- maga a szorgalom, az igyekezet, a tárgyszeretet, Ez lehet egyetemes, vagy részleges, az első sok oldalú, a második csak egy irányra vonatkozik; az első ritkán születik, az utóbbi gyakori. A lángésznél a tehetségek működése gyors, ritkán vesz igénybe külső befolyást, s a mit felkarol, azt egész szívvel, egész lélekkel karolja fel. A gyermek eredeti hajlama igen korán nyilvánul. Nem ritkán tapasztaljuk, hogy egyes egyének már kiskoruktól kezdve különös von-