Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

57 zalmat mutatnak a zenéhez, mások a festészethez vagy a tudomány és a művészet más-más ágaihoz, s ha ilyeneknek alkalom adatik, hogy eszük szavának engedelmeskedhetnek, jeles festőkké, hires művészekké válhatnak. Az eredeti természet vizsgálása ennélfogva igen fontos, mert arra épitjük a gyermek hivatására vonatkozó Ítéleteinket, erre épitjük jövőjét. Számos példát mutat fel a történelem, mily nagy hiba az egyéniség figyelmen kivül hagyása; de felmutat oly eseteket is, midőn az eredeti természet a körülmények részéről gördült akadályok daczára kiküzdte magát. Kantot, a nagy bölcselőt papnak szánták szülei, Muukácsit asztalosnak, Linné a hires természettudós varga legény volt stb. A pályatévesztés boldogtalanságnak kútforrása. Pedig a pályatévesztés nem egyéb, mint erőszakos eltérés ama egyenes úttól, melyet az ember természete számára kijelel. A dolgok természetes rendjének ily felzavarása, mely nyelvészből természettudóst, papból ügyvédet akar nevelni, nem veszi tekintetbe a gyermek tehetségeinek működés irányát, nem tekint a gyermek hivatására s már kiskorától kezdve ugy neveli, hogy czélját legkönnyebben elérhesse. Az ily nevelés külső máz, mely az idő haladtával lekopik s kibúvik alóla a torzalak. „Minden oktatás csak ugy felel meg czéljának, ha a gyermek egyéniségéhez alkalmaztatok" mondja Eötvös. A gyermekre ráparancsolni lehet ugyan, de az ily foglalkozásnak nem igen van haszna. A szerzett természet mindaz, mit a gyermek megszokott, megtanult, ha ez nála vérré vált, vagyis az eredeti természetbe vegyült. Az emberek egy közös czél felé törekednek, de egyéniségükhöz képest más-más uton. Ezen utat az eredeti természet meghatározza, ezen a szerzett természet segiti, ha az eredeti természettel rokon, erről a szerzett természet többé kevésbbé letereli, ha az eredeti természettel ellenkezik. „Az ember — mondja Széchényi — az ép, az egészséges ember bizonyos pontig, ha nem is mindenre, legalább igen sokra alkalmas. Igazi köre azonban, melyben ugy szólván csodákat művelhet mindig, s mindig csak az, melyre születve van. — S vájjon az uraságnak és uralkodásnak philosophiája nem abban áll-e, hogy a mennyire lehet mindenki azon helyre állíttassák, melyben legtöbb jót és hasznost mivelhet és egy nemzetnek valódi súlyát nem az határozza-e el legfőkép, hogy egy tagja se kalandozzon hasztalan, sőt károsan igazi sphaeráján kivül, de mindenik azon körben működjék, melynek talpra esett kitöltésében ö legtöbb isteni szik-