Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

35 jegyzésem. Tanácsolom ugyanis, hogy a fenyegetőzés csekély­ségért soha, általában ritkán történjék, sok esetben jobb, ha saját kárán tanulni hagyjuk; de ha ily igéret megtörtént, ne maradjunk szószegők.— Rabbá teszik a gyermeket a példa s a szokás. Többször emlékeztünk már róluk, s most csak eredmé­nyeiket mutatjuk be. Sem fösvény, sem pazar, sem hazug, sem irigy, vagy kevély ember, mint ilyen, nem születik, azzá csak körülményei teszik. Igaz, hogy egyik másik emberben mutatko­zik ezek valamelyikéhez hajlandóság, a mint az egyéni termé­szet tárgyalásánál látni fogjuk, de a helyes nevelés sok eszközzel bir s még több módot ismer, hogy ezeket még csirájukban el­fojtsa. A rosz példa és a rosz szokás az, mely ily romlott kedélyt nevel, mert a gyermek mit sem tud, a mit nem tapasztal. — Az itt előadottakban az állapotok uralkodnak a gyermek felett; gyakran azonban a gyermek ura lesz állapotainak. Igy származik a jószívűség, a bizalom, a remény, a gyermekdedség, az alázatosság, a mértékletesség, a nyíltság stb. Ez a kedély jó oldala, melyet hasonlóan a példa s a szokás által lehet létre­hozni. Minden érzelemnek, minden vágynak, indulatnak és szen­vedélynek meg van a poláris ellentettje. Ha tehát az egyiket nevelni akarjuk, elnyomjuk a másodikat. — A hazugságtól ugy lehet elszoktatni, ha az őszinteséget neveljük stb. Ez a legjobb s legkézzelfoghatóbb eljárás a kedély nevelésében. Felesleges mondanunk, hogy e tekintetben késnünk nem szabad, mert „consvetudo altéra natura" mondja a latin, s a szokás ellen legtöbb esetben hiába küzdünk. A kedély igen gyorsan fejlődik a gyermeknél. A gyermek alig tud még beszélni s már is indu­latoskodik, már gyűlöl és szeret, vágyódik, rokon- és ellenszen­vet mutat. Már előbb emiitett korszakban nagy lendületet vesz, miután azonban a gyermek még öntudattal nem bir, a ke­dély balkinövései sem okozhatnak nagy kárt s károsaJí csak annyiban lehetnek, a mennyiben az öntudat kialakultával meg erősödhetnek. A második korszakban a kedély fejlődése szabá­lyosabb, mert bir központtal, melyből kiindul s ezen központ a gyermek én je. Önzése minden tettében, minden szavában nyi latkozik, ez táplálja, ez vezérli. A kedély nevelése annál fonto­sabb, mert valamint a nemes kedély az embert eszményi szép­ségében ragyogtatja, ugy a romlott kedély az embert az állatnál alább sülyeszti. Mit kedvelünk annyira a gyermeknél, mit tisz­telünk a nőnemnél, nem-e a nemes, romlatlan kedélyt? Ha a kedély elfajult, elfajult az egész ember. A kedély fejlődése roha­3*

Next

/
Oldalképek
Tartalom