Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

34 az, kérdené valaki, hogy némely ember oly nehezen gondolkodik ? Annak az oka abban keresendő, hogy a fogalmakat gondolkodásában megtartani, vagy azokat gyorsan visszaidézni nem képes, azért nehezen ismer reájuk az egyedekben is. Mindkét eset az emlékező erő gyengeségét bizonyítja. Világos, hogy csak a felett gondolkodhatunk, a mit az emlékező erő gondolkodásunk számára fentartott. Nemcsak a gondolkodásnál, a tevékeny szellem egész életében játsza az emlékező erő a főszerepek egyikét, miért alább tüzetesebben fogom tárgyalni. — Az értelem fejlődése lassú, fejlesztésére a játék, az elbeszélés, később a rövid, de velős magyarázat szolgál, ugy szintén hasonlatok, olvasmányok stb. Bő tápláléka a szemlélet és a fogalom, a mennyiben nemcsak a látottak, vagy szemléltek, hanem a közlöttek felett is gondolkodhatunk; virágzása legmagasabb fokát körülbelől a 15 — 20 évben éri el. Az öntudat előtünésével a gyermek mindent önmagával hasonlít össze, s azt találja, hogy az jó, vagy rosz, hasznos, vagy káros stb. De ezen Ítéletek gyakran helytelenek, mint általában az értelem működése, miután ez az akarattól függ, tökély etlen. Nem ítéli meg a dolgokat absolut becsük, absolut értékük szerint, mert ezen ténykedés az ész tulajdona. A gyermek ismeretei tökélyetlenek; nem bir avval, mivel a meglett férfi bir, nem bir a tökély absolut ismeretével, melyhez képest ismeretei igazságát mérni tudná. Tökély-ellensége daczára a gyermek elégedettebb, elégedettebb pedig azért, mert hiányait nem ismeri, vagyis nem ismeri azt, a mi neki nincs. Az ember tul megy a valóságon s eszmékben keresi életfeltételeit s akkor ismeri meg hiányait, mi elégedetlenné teszi. A gyermek ennek tudatával nem bir, azért elégültebb. Az eszmék tehetsége s ezek által szellemi életünk szabályozója az ész, az elme fejlésének legmagasabb foka. (Bővebbet 1. Az emberi elme czimü munkámat. Budapest, 1881.) A gyermek kedély világában valóságos harczot veszünk észre. Mindenekelőtt a túlságos érzékenység elkényeztetett, kényes gyermekeket nevel, kik a legkisebb sérülésnél sivítanak. Hozzá járulnak az értelem balitéletei, melyek rabságra kárhoztatják a gyermeket. Félénk, ijedős lesz, mert azt hiszi, hogy az egész világ üldözi. Minden büntetést igazságtalannak tart, indulatos, makacs, durczás, akaratos. Ehez járulnak a balvélemények, melyek babonássá teszik a gyermeket, miáltal félelme fokozódik. Tart mindentől, azért a bevett szokás némely családoknál, hogy büntetéssel fenyegetőznek. Erre vonatkozólag volna némi meg-