Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

33 az én elnyomva a test által, hosszú ideig rejtve marad, miért is az élet ezen korszakát „testi korszaknak" neveztük. Benne a test a parancsadó, annak érzékisége uralkodik a gyermek egész lénye felett, ez vezérli a gyermeket. Az öntudat elötünésével kezdődik a második korszak, a vergődés korszaka. A gyermek egoismusa nagy erővel tör ki, de gyakran visszavonulni kényszerül az érzékiség befolyása elöl. ' Az én a központ, melyből összes cselekvése kiindul. Mindennek központjában véli magát, mindenkit szolgaságra kárhoztat, mintha minden tárgy csak érte volna a világon. Testi és szellemi erőiről balitéleteket alakit magának s gyámoltalanságábau ura szeretne lenni az egész világnak. Ennek természetes következménye, hogy saját állapotának rabjáváválik. Észrevehető ez különösen, ha a gyermeknek legkisebb baja van, állapotát tűrni nem tudja, s türelmetlenségében kinozza szüleit, kinozza környezetét. — Lássuk tovább a szellem fejlődését. A gyermek gondolkodik s gondolkodása napról-napra halad, ismeretei bővülnek, nyelve gazdagodik. A gondolkodás három irányban történik: a tárgyakat egymástól megkülönböztetjük, a rokonokat egyesitjük és a kettő alapján combinálunk. Ezen működés bizonyos, állandó törvények szerint megy végbe s miután e törvényeknek, magát a működést meg kell előzniök, ezen törvények elménk veleszületett birtokát képezik, épen ugy, valamint a mag a beoltott törvények szerint fejti ki magából a növényt. A gondolkodó tehetség, vagyis az értelem első működése a fogalom képzés; még pedig működése kezdetén, mintegy természetes képességénél fogva megalkotja az alap fogalmakat (kathegoria) vagyis azon általános formákat, melyek a többi fogalom képzésének alapjául szolgálnak. Ezen alap fogalmak szerint osztályozza a létezőket nemekbe, fajokba, s a rokonok ezen egy

resitése a sokaságból egységet alkot, mely fogalomnak neveztetik. Minél több fogalma van valakinek, annál teljesebb a gondolkodása, annál tökélyetesebb a beszédje. De a beszédben rendesen egymásra vonatkoztatjuk a fogalmakat, tehát Ítélünk. Ez az értelem második működése. Minden ítélet ismeretet fejez ki; s igy ha az itélet helyes, helyes egyszersmind az ismeret is. Az itélet helyessége függ a fogalmak világossága és tisztaságától, nem különben a vonatkoztatás helyességétől. Végső működése az értelemnek: a következtetés, mely nem más, mint Ítéletek lánczolata. Ennyit röviden az értelemről, mint az elme fejlődésének második fokáról. Honnan van KATII. GYMN. ÉRTESÍTŐ. 3