Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1882

32 böztető jeleit, annál gyorsabb fogalom alakításra képes. Azért jó a gyermek figyelmét lekötni, a tárgyat sok oldalról és gyakran szemléltetni vele. A megfigyelés második iránya előhozza a hajlamot. A kis gyermek megfigyeli kellemes állapotát, s hajlamot érez azon tárgy iránt, mely a kellemes állapotot előidézte. Innen azon rokonszenv, melyet anyja iránt mutat; ennek alapján nyerik meg tetszését különféle tárgyak, örül s szomorkodik s ezt annál nagyobb határozottsággal teszi, minél inkább megszilárdult öntudata. A gyermeknél igen hamar ébred a rokon s az ellenszenv. Ebből kifolyólag keletkeznek a társulási érzemények. A gyermek örül, ha gyermeket lát, sőt örömmel néz még oly képeket is, melyek gyermekeket ábrázolnak. Ezen érzemény annál nagyobb, minél inkább kifejlett a gyermek nyelve, mikor a gyermek részvétének, mely leginkább a kicsinyek sajátja, kifejezést képes adni. A gyermek gyenge lelkében gyakran dul az indulatok vihara, mert az indulat oka, hogy az érzékiség s a képzelő erő nem hódol az ész parancsszava előtt. Az indulatok különösen az öntudat felébredésével lépnek előtérbe. Az akarat alapja: az ösztön. Az előbb emiitett ösztönök csák a testre vonatkoznak, később mutatnak lendületet a szellemi ösztönök is. így különösen a tökélyesbülés ösztöne, mely a gyermeknek oly nagy és oly gyakori örömet okoz. Ennek kifolyása a játékösztön, mely az előbbivel annyival jár karöltve, a mennyiben a gyermek mindenekelőtt játszva tanul. Végre a vallási ösztön, mint az erkölcsi ösztön alapja. A gyermek sejti a jót s önkénytelenül cselekszi, bár fogalmával nincs tisztában. Minél jobban közeledik a gyermek az öntudathoz, annál jobban lépnek előtérbe ösztönei is. Az ösztön önkénnyé lesz, mihelyt a gyermek öntudatra ébred, midőn nemcsak törekszik valami telé, hanem tudja is, hogy törekszik. Vessünk egy futó pillantást az előbb mondottakra, s azt vesszük észre, — mit a szellemi tehetségek tárgyalásánál mondottunk — hogy a szellem fogékonyan öntékony lény. Fogékony a külbehatások befogadásánál, de azokra visszahat öntékonyságánál fogva. Az öntékonyságot első sorban mint megfigyelést tanultuk ismerni, megfigyelését a kültárgyaknak és saját állapotának. A kültárgyak megfigyelése objectiv működés s alapja az elmének, a második subjectiv s alapja a kedélynek; végre az objectiv s a subjectiv együtt adja a concret irányt s ez alapja az akaratnak. Láttuk, hogy az öntudat felébredéseig