Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1880

8 illetőleg mindi mélyebben gyökerezett az emberek szivében, annál hatályosabban nyilatkozott annak nemzetisége, annál szilárdabb volt polgári alkotmánya, nagyobb hatalma, kitűnőbb virágzása, fényesebb dicsősége. Az eredet és a nyelv rokonság teszi ugyan a népet nemzetté, de az, a mi ezen ragaszkodást az egyesek között megszentesiti, az, a mi az ekkép összefűzött egyedektől megkívánja, miszerint ezen édes szövetséget ne csak „az enyém" és „tied" biztosítására, necsak a máshonnan jövő erőszak visszatorlására, hanem egyszersmind kölcsönös kiképeztetésük és nemesitésökre is használják, az a vallásosság ma napság is, az volt és lesz. A vallás a mulandónál egy sokkal fönségesebb czélt tűzött az emberek elé, melynek egyik részét, az erényességet ugyan már ezen életben, de a valódi boldogságot csak a síron tul találhatni föl. Az igazán vallásos lelkületű ember a jelen életet csak előkészítő pályául tekinti amaz örök életre, hol jutalom vagy büntetés vár mindenkire, e szerint a mint életében a vallás szent törvényeit tiszteletben tartotta. És ezen hit hatályos indokul szolgált mindig az akarat igazgatására, az indulatok fékezésére, a törvények, akár emberi, akár isteni törvények tekintélyének növekedésére s ha talán némelyeket gonosz tetteiknek homályban való maradása bátoríthatott volna is törvényszegésre: de a sirontnli büntetés félelme mégis sokat visszarettentett ettől. Maga a nemzetiség emez erkölcsi kapocs nélkül azaz vallásosság nélkül sohasem képes valamely népet az állatiságból ki a műveltség magasabb fokára emelni. Maguk a régi görögök is, mivel az emberi nem elvadulása következtében minden vallási rendszer nélkül huzamosabb ideig szűkölködtek, vadságban éltek; a görög nemzetiség csak akkor kezdett kibontakozni, tért foglalni, midőn vallásos eszmék nyertek helyet a görög nép szellemi életében, Ezután vették magukra a mivelt emberiség bélyegét, ezúttal törekedtek magasabb és pedig nemzeties eszmék után s nyomban föltaláljuk náluk a polgáriasodott társas élet minden nyomait. A vallás teszi az embert emberré. E nélkül a nemzetiségnek nincs nagyobb hatálya, mint az állatoknál az egyfajuságnak, melynek daczára mégis fölemésztik egymást. Ellenben van rá példa a történelemben, mely szerint a vallás még az erkölcsileg megromlott emberek társaságából is képes volt nemzetet alkotni, még pedig hatalmasat, mely-