Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1880

6 tan, mint tekintélyes népcsalád jelenhetünk meg a világ nagy színpadán más népek mellett: akkor természetszerűleg kötelességünk arra is törekedni, hogy ez a kapocs, mely bennünket összetartva, nemzetté teszen, hogy ez a kapocs — mondom — erőteljes, örök életii és ne máról — holnapra készült legyen. De hogy e nyelv csakugyan, mint jelentékeny összekötő kapocs szerepét képezze valamely nemzet életében s egyszersmind a nemzeti szellem hatalmas ébresztője, kutforása és föntartója lehessen, szükséges, hogy az necsak az emberek ajkain éljen, hanem jelesebb irólt által maradandó becsű müvekben nyilatkozzék, azaz, mi sem hathat erőteljesebben a nemzeti szellem ápolására és kifejlesztésére és viszont a nemzeti szellem miben sem tükröződik vissza fényesebben, mint valamely nép irodalmi működésében. Csakhogy ezen irodalmi működés egyszersmind azon czél felé irányuljon, mely az emberiség magasabb rendeltetésének, hivatásának megfelel. Ertem ez alatt az irodalom valódi ragyogását és nem szemfényvesztő csillogását. Az irodalmi működés ne csak külterjedelemben, hanem béltartalomban is fölülemelkedjék a köznapiasság színvonalán. Az igaz, jó és szép eszméje itt is érvényesüljön, mert „elvész a nép, mely tudomány nélkül való" de egyúttal „minden népnek talpköve, támasza az erkölcs, mely ha elvész, Róma megdől, és rabigába görbed." Ne az álmüveltség, ne az álfölvilágosodás uszályhordozója legyen tehát az irodalom, hanem a valóban nemes tetteknek csörgedező forrása, mert a nép irányt nem ad, hanem csak vesz. És kétszeresen jaj azon irodalmi vezéregyéniségnek, ki e lobogó fáklya fényével, a tudomány szövetnekével nem fényt és világosságot, derít a homályban tévedezökre, hanem rosz akarattal fölforgatni törekszik a társadalmi rendet e fölvilágosodás jelszava alatt. De az író csak fel sikert ér el még akkor, midőn müve megirásánál saját „én"-je érzelmeit fejezte ki. Ha czélt akar érni, a természetszerüség nála elkerülhetetlen. És ez a természetszerüség adja meg neki azon magasztos és bámulandó fölényt, melylyel öt a sokaság körülövezi. Innen az a hatás, melyet ő milliók szivében előidézni képes; ellentétben avval, ki csinált érzelmeivel tetszeleg magának s légváraiban kalandozva, elfelejteni látszik azt, hogy ö e föld szülötte, melynek áldásait élvezi. Kiaknázhatatlan kincsbánya az emberi kebel és a nagy természet minden izé-