Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1880

5 tartván szem előtt — hatás nélkül a közte, könnyen önzőnek fog föltűnni, mely pedig kizár minden nemesre, nagyra és szépre való törekvést. A nemzetnek minden tagja azt a nemzetet, melynek kebelében élni és halni szent kötelessége, azt a nemzetet — mondom — minden ügyében elősegíteni, minden törekvéseiben támogatni, ha ezek jóra irányulvák, legfőbb kötelmének tartsa. De mi az mégis, a mi az embereket egymáshoz közelebb hozza; a mi őket egy népcsaláddá, egy nemzetté képes tenni ? Külső dolgok által nem sokáig fognak összetartani az emberek; a társulások bizonyítják, melyek csak külsőségeken, sokszor anyagi hasznon alapulnak, hogy ezen szövetkezetek rögtön fölbomlanak, ha vagy a czél eléretik, vagy ha meghasonlás fészkelte be magát a társaság testébe. Melyek azon tulajdonok az emberek összeségében, mik által azok szorosan egymás mellé sorakoznak, együtt érezni és cselekedni megtanulnak? Vagyis keresnünk kell itt azon okokat, azon benső, összekötő kapcsokat, melyek mint okozatot állítják elénk a nemzetiséget, a nemzeti szellemet? Mert ne gondoljuk, hogy a puszta véletlen hozta közelebb az embereket egymáshoz; nem is külső erőszak az, mely által ők bizonyos határok közé szorulva, szellemileg és anyagilag egymás javára törekesznek vagy legalább is törekedniük kellene. Világot biró hóditóknak sem sikerült az, hogy olyan népeket olvasszanak egy keretbe össze, melyeknek jelleme, gondolkodás módja, érzelme, szive, vére egymással ellenkeznek. Nem lesz ezek között béke, hanem igen is örökös viszály és egyenetlenség. A helyett, hogy közös javuk előbbre vitelén fáradoznának, folyton egymás kárára törekesznek, mert mindig adósa egyik a másiknak. Igaz, a társulás fogalmából az következnék, hogy ezek is vállvetve működnének, de tudjuk, hogy a viz sem keveredik össze az olajjal, mert ellenkező természetűek. A közös nyelv használata az, mely az embereket mindennél erösebben és tartósabban fűzi egymáshoz, oly annyira, hogy az egy nyelvű népeket egy nemzetnek bátran állithatni. És ez természetes. Mert nyelv tesz csak nemzetet és nemzeti nyelv nélkül nincs haza, nincs nemzetiség. Nyelvében él, nyelvével hal a nemzet. S ha csakugyan szükségünk van arra, hogy nemzetté tömörüljünk, ha már annyira vagyunk, hogy összcseregelve s nem elszór-