Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1877

9 természetes fokozatban állanak rendelkezésünkre, a szelídebbről szigorúbbra és még szigorúbbra lévén egy kis átmenet. Ebből azonban éppenséggel nem következik, hogy az esetben is, ha nagyobb hibával, vagy éppen a vétek egy nemével van dolgunk, megtartsuk e fokozatokat, sőt nagyobb vétségek előfordulása esetén igen ezélszerü azonnal a szigorúbb fenyíték alkalmazása, minden további tévedés, vagy visszaesés meggátlása tekintetéből. Az engedelmes gyermeknek az intés, rosszalás is elég büntetés a leggyakrabban és csak ismétlődés esetén lesz helye az erélyesebb fellépésnek. Különösebb figyelmet érdemel a fenyegetés, mind módját, mind pedig minőségét illetőleg. A szeretettel párosult szigor vezesse e tekintetben a szülőt, mint a mi leginkább képes bennünket minden igazságtalanságtól és elhirtelenkedéstöl megóvni. Olynemii fenyegetés, a melynek természetellenessége nagyon is szembeötlő, például : agyonlövési, összemorzsolási igéret, — vagy a melynek kivihetlensége körülbelül a gyermek előtt is tudva van, lehetőleg mellőztessék, már csak azon okból is, mert a következetesség itt is nagyon fontos követelmény, ugy, hogy azt a mivel fenyegettünk, a föltétel beálltával okvetlenül teljesítsük. Megtörténhetik ugyanis, hogy a szülő szive, mint mondani szokás, megesik gyermeke futólagos szenvedése láttára, de tartsa szemelött ama sarkalatos büntetési elvet: inkább sírjon a gyermek hibája, mint a szülő gyermeke f ö 1 ö 11. Megtörténik az is, hogy némelyek elragadtatva haragjuktól, holmi szerencsétlen jóslatokat alkalmaznak fenyegetéskép : „bitófára fogsz jutni, vagy árokban fogsz meghalni stb." — de az ilyenek gondolják meg azt is, hogy a fegyelemnek általában s így a büntetéseknek is czélja tulajdonkép javítás lévén, mindenképpen eltévesztett lépés a javulás útjának elzárása; már pedig e szerencsétlenség ilynemű meggondolatlan fenyegetések folytán vajmi könnyen bekövetkezhetik, mert a gyermek önmaga is kétségbe eshetik állapota fölött és aztán a kétségbeesett elszántság egy nemével adja át magát szánalomra méltó sorsának. Hátra volna még a szigorúbb fenyíték, a testi büntetés megbeszélése. Ma, a midőn minden irányban emberséges bánásmód követeltetik, vannak sokan, akik egyes visszaélések észlelése folytán a testi büntetést teljesen és minden alakjában mellőzendőnek vélik, neveléstani szempontból kétségbe vonva még a szülök idevonatkozó természetes és törvényes jogait is. Az ezen vélemény mellett és ellene szóló indokok megvitatása nagyon messze vezetne; ugyanazért legyen elég egyszerűen a