Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1877

6 hogy az engedelmesség vagy minden egyéb tulajdonság előtt szoktatandó, vagy legalább a legelsőkkel egyidejűleg. Nélküle ugyanis a valódi értelemben vett fegyelem nem is képzelhető, lígy, hogy az engedelmes gyermek már magában véve sok tekintetben fegyelmezettnek, sőt neveltnek mondható. Igaz ugyan, hogy az engedelmesség még nem minden; de az is igaz másrészt, hogy annak birtokában a gyermek nádszálként hajlítható és csak kedvező szél szükségeltetik e hajlitásnak kellő irányba való terelésére. Mert ha áll az, hogy a gyermek teljes önállóságáig vezetést igényel, szükségképen következik egyszersmind az is, hogy mindenelött a vezetlietésre alkalmassá, saját akaratának más akarata alá rendelésére képessé, szóval engedelmessé képezendő. Ha tehát az engedelmességet, mint alaperényt, kellő figye• lemre méltatjuk gyermekünk nevelése alkalmával, nemcsak a fegyelmezést könnyitjiik meg, de egyszersmind az igazi, az óhajtandó fegyelemnek vetjük meg alapját, mert vele a szoktatás és leszoktatás egyébként elég nehéz és végtelen körültekintést igénylő munkája tetemesen vészit terhéböl, sőt liasonlithatlanul megkönnyittetik; amint az a dolog természetéből önkényt következik. Az engedelmes gyermek minden benyomásra fogékonyabb és helyes vezetés mellett a tökélyesedés utján mindig « előbbre haladó, még pedig biztossággal haladó leend. Az oktatás és buzditás magvai mindannyian alkalmas talajra lelnek keblében és az esetben, ha a benne rejlő rosz túlsúlyra igyekeznék vergődni, ebbeli igyekezete, természetesen : helyes vezetés mellett, e jó tulajdonság hatalmas vértjén mindannyiszor, vagy legalább is a legtöbbször megtörik, holott ellenkezőleg az engedetlenség még a szigorúbb fegyelmi eljárás sikerét is igen gyakran koczkáztathatja. Hogy az engedelmesség feltétlen, vagy feltételes legyen-e, szóval, hogy követeljük e gyermekeinktől parancsaink minden további gondolkodás, okoskodás, vagy belátás nélküli teljesítését , avagy nem: annak részletes megvitatása tárgyunkhoz nem tartozván, arról ezúttal csak annyit akarunk megjegyezni, hogy vakengedelmességet a józan nevelés szabályai szerint legfeljebb addig követelhetünk, mig a gyermek önállóbb gondolkodási képességgel nem bír, vagyis amig nem képes a jó és rosz között önmaga is helyes megkülönböztetést tenni, mert azontiíl ugyanezen józan nevelés elvei szerint a buzditás, oktatás és figyelmeztetés lépvén inkább előtérbe, igen gyakran sikerülbet meggyőznünk, sőt sokszor szükséges is meggyőznünk öt kivánatunk, rendeletünk észszeríiségéröl és üdvös voltáról.