Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1877

Már pedig a meggyőződésből folyó engedelmesség a valódi engedelmesség! Ezekből és a fegyelem természetéből világos, hogy akkor, midőn gyermekünket, a jóra szoktatni és a roszról leszoktatni törekszünk, vagyis a midőn érzéki természetét leszállítani és helyére az istenit ültetni igyekszünk, szóval fegyelmezzük: némi segédeszközökre van szükségünk, mert gyakorta minden igyekezetünk daczára is akadályokba ütközünk és ellenállásra találunk. Ilyenek, mint feljebb is emiitök, buzdítás, oktatás, figyelmeztetés és főleg a példaadás. p] segédeszközök különben minden sziilö előtt ismeretesek és nagyobbára széltében használtatnak is, csakhogy a használat körül sok a hiba és az eredmény gyakran inkább kár mint haszon. Hányszor hallhatni például, hogy egyik-másik szülő a legjobb akarattal imigy buzdítja gyermekét: „Látod fiam azt azurat avval a szép kocsival és ama tüzes négy lóval? íme te is lehetsz olyan ur, csak iparkodjál és légy takarékos! Lehet belőled püspök vagy miniszter is, csak tanulj!" —A nagyravágyás ördöge menten kész befészkelni magát a gyanútlan szivbe és a csalódás keserű nyomokat hagy majdan az ifjú vagy férfiú lelkében. A buzdítás, oktatás és figyelmeztetés tehát szintén a legnagyobb lelkiismeretességgel és óvatossággal alkalmazandó. Ha buzdítani akarjuk gyermekünket valamire, e buzdítást akkép intézzük, hogy a jót önmagáért cselekedje s a roszat, mert rosz, megvesse. De miután a belátás csak későbbi időkben lesz a növendék sajátjává, sok esetben megengedhető a buzdítás oly neme is, midőn a dolog fényoldalait kecsegtetésiil felemlítjük és ugyanannak árnyoldalait elrettentésül megmutogatjuk. Például: az igyekezetnek és szorgalomnak kedvező eredményeiil a tisztes állást és hivatalt feltüntetni, a hanyagság árnyoldalaként pedig az ingyenélés csúnyaságát és sanyarú voltát hangsúlyozni természetes és helyes leend. Ami pedig az oktatást illeti, tudjuk, hogy a gyermek amúgy is szeret egyről-másról hallani és kérdezősködni, és szívesen veszi a felvilágosításokat; ha tehát alkalom adja elő magát, oktassuk is öt az életben szükséges és gyakorta sem az iskolában, sem könyvekből meg nem tanulható ismeretekre, de csak módjával, mert a hosszadalmas és felfogását túlhaladó magyarázgatások egyrészt untatni, másrészt felületessé, vagy elhízottá fogják tenni. Az enemii oktatásnak azért is kívánatos már idejekorán határt szabni, mert a gyermek igen gyakran és igen könnyen hajlandó túllépni e tekintetben is a korlátot, olyasmikről kérdezősködve, a mik vagy korát vagy