Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1876
5 nemzeteinek majd minden müvéből kirí s beláthatjuk, hogy jobb kidolgozást várni se lehetett volna. Egyébiránt maga a kidolgozás a mai igények tekintetbevételével sem sok kívánnivalót hagy hátra. A darabban a személyek jelleméhez mindig következetes marad, sőt e következetességét néha a túlbuzgóságig viszi ugy, hogy például Krisztinát, kit szerző csupán az erényes, szelíd, tiszta érzelmű leányok mintaképéül állított fel, nem egyszer vagyunk hajlandók szentnek képzelni ; vagy Lórindó Márk grófnét, kit a herczeg bírására csupán határtalan szerelme hajt, bujának. E kisebb hibák azonban a többi helyes festések között majdnem nyomtalanul elenyésznek s azért mindkettő jellemével tisztában lehetünk. Különben szerző e kisebb botlásait nagyban menti buzgósága s eszméje iránti előszeretete. Tudjuk, hogy XIV. Lajos korának társadalma egyike volt a legerkölcstelenebbeknek, mely minden szemérmet, minden erényességet ignorált. Ezt akarta szerző Lorindó Márk grófnéban némileg személyesíteni s mintegy ezzel szemben Krisztina jellemében megmutatni, hogy milyennek kell lennie a tulajdonképeni nőnek. Természetes dolog, hogy mindez a mi társadalmunknak is szólott. A feldolgozást tehát sikerültnek mondhatjuk, egy hibát leszámítva; t. i. hogy Katenó Márk grófékról, kik őt nevelték s kiktől ellopatott, Krisztina elraboltatása pillanatától fogva említést sem tesz ; pedig ez adta volna meg a műnek azt a kerekdedséget, melyet igy nélkülöz. A kidolgozás ellen, leszámítva azt, hogy e széles tárgyat mintegy 500 oldalon keresztül, minden megszakítás, fejezet nélkül, egyhuzamban beszéli el, semmit sem mondhatunk; sőt, tekintetbevéve zamatos nyelvét, ügyes körmondatait, az előadás folyékonyságát, dicsérettel nyilatkozhatunk róla. Személy-vagy tárgyleírásai ügyesek s nemegyszer költőiek. Krisztinát például ekkép rajzolja szemünk elé: „Meg kell vallanunk, hogy Krisztinának rendessége 1) a szerentsétől is majd mindenfelé tetéztetvén, valami különöst foglalt magában és az ő szépsége olly tökéletességgel bírt, melyen az ember méltán álmélkodhatott; mert virágzó ifjúságának zengéjében alkalmaztatott termetének delisége, kerekdék ábrázatjának tellyes épsége, de főképen ragyogó szemeinek friss, de kedveitető szemérmetességgel tartóztatott forgási, orczájának mértékeltt pirossággal egyveles feliérsége, e mellett az igaz erköltstsel megegyező, és mind neméhez, mind gyenge idejéhez illendő kegyessége, és esztendein fellyül meg-érett elmés ítélete csak annak szivét nem sérthette (annak szivét nem gyulasztbatta lángra), a ki személyét nem látta." 2) Krisztina szerénységének jellemzésére nemegyszer ehhez hasonló szavakat ad szájába: „ügyemet megváltozhatatlan kegyességébe ajánlom, leg-boldogabb Asszonyi-állatnak állétván ') Minden tekintetbon kifogástalansága. E szó még napjainkban is ilívik, különösen Szeged vidékén. I). ') Kártigám 23.1.
