Kegyes tanítórendi Szent József katolikus gimnázium, Debrecen, 1876

6 magamat, ha szerentsém lehet kegyes Parancsolatinak tellyesitésében meghalnom." A személy- és jellemrajz ama még mainap is használni szokott, hosszadalmas és untató leírását, melynek elbeszélő műben egyátalán helye nincs, soha se használja; e helyett oly ügyesen szövi a cselekvényeket s a párbeszédeket, hogy ezekből a szereplők személy- és jellemrajza önként kidomborodik. Ilyszerü költői leirások: „A szép nyári időnek kedveitető vidámsága olly gyenge szellőtskével mértekli vala a napnak sütését" ... nem egyszer fordulnak elő a munkában ; különben Mészáros, a mű tanulságos erkölcsi oldala mellett, sokat adott annak költőiségére is, amenynyire legalább tehetségétől kitelt. Nagyon sok jelenet van, mely csupán a költői hatás szempontjából ékeltetett a főcselekvénybe, mindazáltal oly ügyesen, hogy az mintegy elmaradhatatlannak látszik. Ily jelenetek előfordulásával fel is használja aztán egész költői buzgóságát. Énekeket sző közbe, melyeknek művészi becsük ugyan semmi sincs, de tekintve a czélt, melyért Írattak, megállják helyüket; különösen, ha liozzáveszszük, hogy mindenikhez kotta van mellékelve, hogy „ária"-ját az olvasók is eltanulhatsák. Érdekesnek tartok néhányat kifejezéseiből vagy szavaiból feljegyezni, melyeknek értelme mai nap már vagy egészen megváltozott vagy éppenséggel kiveszett. Ilyen mindjárt a leggyakrabban előforduló s minden, ez időbeli iró által nagy szeretettel használt hajlandóság; e szó alatt Mészáros és korabeliei vonzalmat értenek, mely aztán szükségszerint szerelem, szeretet, barátság stb. Ilyenek továbbá: jeles (tekintélyes, nagy), h im et varhat magának (okulhat), felérteni (megérteni), meghatalmazni (birtokába venni), valaminek kezdetét nyomogatni (állhatatos maradni valamihez), módosan (takarosan, ügyesen; ma is használatos), indulás (érzemény), h a t z o k a (haczuka; gúnyos elnevezése a köntösnek), mulatni, elmulatni (elmulasztani), ritka (különös), tételei (cselekedetei), szivárkod o 11 (vonzott, vonzó), gede (elavult), leiszamodott (lerogyott) stb. Nyelvezete, néha igen terjedelmes körmondatait leszámítva, könnyen folyó és érthető s mindig a tárgyhoz alkalmazott ; áradozásokat, reflexiókat soha sem sző bele, meg van győződve róla, hogy a figyelmes olvasó úgyis gondolkozik fölötte, úgyis megérti azt, amit megérteni akar; ugyanazért elégnek tartja, ha arra a közönséget „Előljáró beszédében" s a zárszóban figyelmezteti. Egybevetve a röviden elmondottakat, bátran kimondhatjuk, hogy a „Kártigám" ugy mulattató, nemesítő irányát, mint ügyes feldolgozását, nyelvmivelési szereplését és megjelenésének idejét tekintve, méltán megérdemelte amaz általános elterjedését, népszerűségét, melynek korában örvendett, mely a nép között — mesében ugyan — mainap is mint a népirodalom egyik legreme-