Református főgimnázium, Debrecen, 1942

6 legyen otthon előttük minden szavatok és cselekedetetek. A példát elsősorban az édesanyáról és édesapáról veszik fiaitok. Jaj, hogyha ez a példa nem áll összhangban az iskolában tanított erkölcsi elvekkel. Ha azt akarod, liogv gyermeked vallásos érzületű, áldozatos jellemű, kötelességtudó, egyenes és tisztagondolkodású ifjúvá fejlődjék, Te ragyogj előtte ilyen erényekkel. A tanulmányi nehézségek szaporodásával gyakrabban előfordulhat, hogy gyermeked előmenetelének gyenge voltáért tanárait fogja okolni. Mérhetetlen rombolást vinnél véghez lelkében, ha az eset kivizsgálása nélkül mindjárt neki adnál igazat. Legyetek meggyőződve arról, hogy minden cselekedetünket, jutalmazásunkat és büntetésünket állandóan gyermekeiteknek jól felfogott valódi érdekei irányítják. Ha látszólagos sérelemről panaszkodnék fiad otthon, mielőtt pálcát törnél felettünk, tudakold meg nálunk az esetet, mi készséggel megadjuk a felvilágosítást, megokoljuk igazságos ítélkezésünket, s így bizalommal követheted józan pedagógiai tanácsunkat. Mi nagyon örülnénk neki, ha az ilyen beszélgetések és eszmecserék kapcsán közelebbről megismernétek pedagógiai célkitűzéseinket, azok megvalósítására irányuló tudatos törekvésünket. Meg fogtok győződni róla, hogy mi életünket daraboljuk oda a nevelés magasztos munkájában, Titőletek csak bizalmat, erkölcsi támogatást és megértő segítséget kérünk. Sorsközösségünk és egymásrautaltságunk tudatában baráti szeretettel fogjunk kezet egymással, őszintén megígérve, hogy a szülői ház és iskola harmonikus együttműködéséért közös, féltett neveltjeink érdekében becsülettel mindent megteszünk. Ha komoly lesz ez a frigyünk, tornyosulhatnak akármilyen pedagógiai akadályok elélik, jöhetnek reánk bármilyen viharok és veszedelmek, a Mindenható Isten biztosan bőséges áldással fogja megjutalmazni jövőt építő munkánkat. Ebben a hitben és meggyőződésben Mindnyájótokat, Szülök, Tanárok, Tanítványok őszinte meleg szeretettel üdvözölve az 1942—43. iskolai évet ezennel megnyitom. Kim Sándor. II. László Géza, dr. Máthé Imre, dr. Péter Zoltán, Ványa János, dr. Végh József. Az 1942—43. tanév elején öt derék gimnáziumi kartársunknak közülünk való kiválása okozott szomorúságot tanári testületünknek. László Gézát a debreceni református leánygimnázium fenntartólestülete hívta meg rendes tanárnak, dr. Máthé Imrét a Földművelésügyi Miniszter úr gazdasági akadémiai segédtanárrá nevezte ki, dr. Péter Zoltánt a tiszántúli református egyházkerületi közgyűlés a kollégiumi református tanárképzőintézet igazgatójává választotta meg, Ványa Jánost a sepsiszentgyörgyi református gimnázium fenntartótestülete hívta meg rendes tanárnak, dr. Végh Józsefet pedig a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter úr állami gimnáziumi tanárrá nevezte ki, s így mind az öten itthagylák intézetünket, melynek hosszú időn keresztül kiváló tanárai voltak. László Géza 1897 január 17-én született Hanván, Gömör vármegyében, gazdálkodó családból. Középiskoláit mint árva gyermek a rimaszombati egyesült protestáns gimnáziumban végezte 1908—1916-ig, ahol 1916 június 24-én tett érettségi vizsgálatot színjeles eredménnyel. Az első világháborúban katona volt, 27 hónapig az orosz és montenegrói harctereken teljesített szolgálatot. 1918 decemberében mint tartalékos hadnagy szerelt le. Egyetemi tanulmányokat a budapesti Pázmány Pcter Tudományegyetem bölcsészeti karán folytatott az akkori zavaros és nehéz magyar viszonyok között gyorsított ütemben, s 1922 november 21-én ott szerzett mennyiségtan és természettan szakcsoportból középiskolai tanári oklevelet.