Református főgimnázium, Debrecen, 1941

10 alkotása, mely önmagában is rengeteg erőt emésztett fel. ,,Hitel, Világ és Stádium, ti három Nem kézzel írott könyv, mely bölcsei, tanít, De a lét és nemlét közti határon Egekbe nyúló hármas pyramid ! Ám, hadd üvöltsön a Számum viharja, Dőljön nyugatról a sivár homok: A bujdosók elől el nem takarja, Melyet ti megjelöltök, a nyomot." (Arany J.) Vívódásokról s önmagával való tusakodásokról tanúskodó naplójegyzetei arról beszélnek, hogy nemcsak másokat akart megjavítani, hanem elsősorban önmagát akarta felvértezni Magyarország feltámasztásának nagy munkájához, e reáváró hatalmas feladathoz szükséges erényekkel. Folyton tanult! Az életnek mennél több oldalát akarta megismerni, hogy így hazája annál nagyobb hasznát vehesse. S mialatt honfitársait a nagy technikai vívmányok előnyeiről igyekezett meggyőzni, s a rendi világ előítéleteit fáradtságot nem ismerő heves küzdelmekben nyesegette ; a folyószabályozás, az állóhídak és gépek tanulmányozása közben szépirodalmi, történelmi, jogi és közgazdasági tanulmányait egy új tudományággal egészítette ki: tapasztalati és elméleti alapon valóságos mérnökké képezte magát. Az előkelő magyar főúr, aki külföldi tanulmányai során estéit a legelőkelőbb szalonokban töltötte, nappal, hogy hazájában értékesíthető tapasztalatokat gyűjtsön, — figyelő szemmel maga is olajos munkaruhában az olajos gépek között forgolódott. Nagy gyakorlati alkotásai : a Nemzeti Kaszinó, a Lóverseny, a Magyar Állattenyésztő Társaság, a Duna- és Tisza-szabályozás, a Lánchíd, a Pesti Hengermalom, az Első Hazai Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank s főként a Tudós Társaság, a Magyar Tudományos Akadémia — arról beszélnek, hogy Széchenyi nemcsak szellemi és testi erejét, de anyagi javait is örömmel áldozta fel hazájának. Erejét nemcsak az eszméiért vívott küzdelem emésztette s őrölte fel. Életét a veszélyektől, ha azzal hazájának használhatott sohasem kímélte. Az Al-Duna áradásos területének tanulmányozásáért, e kórokkal fertőzött területen csaknem életével kellett fizetnie. Az iskolai év kezdetén Széchenyi hatalmas alakjára függesztett tekintettel induljunk munkába. Zárjuk szívünkbe tanítását, kövessük példáját. Útmutatását követve komoly önvizsgálattal igyekezzünk felismerni hivatásunkat, azt az Isten-rendelte utat, amelyen haladva nemzetünknek, magyar fajtánknak legtöbbet használhatunk. Minden gondolatunk e hivatásra való felkészülés legyen, ezért erősítsük, fejlesszük erkölcsi, szellemi és testi javainkat, hogy minden erőnkkel nemzetünket szolgálva a legnagyobb magyar hűséges tanítványai lehessünk. Varga Zoltán.