Református főgimnázium, Debrecen, 1938

VIII. Kölcsey kiáltó szava. A költő a nemzet lelkiismerete. Szavával ébreszt, gyújt, korhol, javít. És jaj, ha elhallgat, jaj, ha kiáltó szava a pusztában sem hangzik többet. Kölcseynél nyugtalanabb, harsogóbb lelkiismerete alig volt a magyar nemzeti öntudatnak. Egyéni élete és a nemzet szolgálatára állított tevékenysége csupa önkínzás és gyötrelem, küzdelem az eszme és a valóság között. Önmagával való viaskodása és nemzete, hazája sorsán való töprengése az egyéni és nemzeti önismeret különös kimagasló hősévé és prófétájává teszik. Kölcsey önismereti képességének öröklött adottságai vannak, s az öröklött tulajdonságok e nagy szellem lelki kohójában áttüzesedve alakultak a magyar sorstudat érzékeny mutatóivá. Külső életkörülményei csak segítettek neki e hajlamaiban. Úgy érezzük, hogy a nemzeti önismeretre különösen alkalmassá tette és formálta övikínzó lelkialkatán kívül protestáns, református mivolta. A református, általában a protestáns lélek önvizsgáló kialakítására a biblia, a mindennapos bibliaolvasás és az ezáltal könyörtelenül feltámadó elmélyedés különös képességet fejlesztett ki általában a református, de különösen a magyar református lélekben. A magyar protestantizmus százados küzdelmei, és e küzdelmek viharában és megpróbáltatásai között felrémlő kérdések : kik vagyunk? miért is szenvedünk? nem maradhattak hatás nélkül a hívekre, hanem a századok folyamán beleivódtak vérünkbe, lelkiségünkbe. És önvizsgálatra kényszerít bennünket már a protestantizmus szabad megítélő belső logikája is. Erre azt felelhetné valaki, hogy Kölcsey egyénisége és a protestantizmus lényege között nagy ür tátong, hiszen neki nincs valami különösen elismerő véleménye a protestantizmusról, főképpen az egyetemes kultúra szempontjából.

1 Ez igaz,de érzületében Kölcsey tisztán és maradéktalanul képviseli a református álláspontot, mutatja ezt határozott kritikai állásfoglalása, és mutatják ezt különösen az országgyűlési tárgya1 Kölcsey Ferenc Minden Munkái. (KFMM) 1859—61. V. k. 61—62. 1.