Református főgimnázium, Debrecen, 1937

6 valóság szükségletei iránt. Ahol a Debreceni Grammatika bölcsője ringott, ott lehetetlen a régi formákon való száraz rágódást vetni az emberek szemére. Azt sem tudom elfogadni, hogy Csokonai szelleme nem fért volna össze a Kollégium hagyományos irányzatával, az összeférhetetlenséget nem a lelki különbözőség, hanem a zsenialitással együtt járó fékezh etet lenség okozta. Csokonai költészetének formái, tárgyai, sőt részben forrásai is a kollégiumi diákság költői vajúdásaiban lelik magyarázatukat. Hogy a debreceni Kollégium éppen ellenkezőleg mennyire meg tudta testesíteni a nevelés eszményképét, s ki tudta venni részét a nemzeti élet újjáteremtéséből, kiváló tanítványainak gazdag serege mutatja, kik közül a haza legjobbjai kerültek ki. A Kollégium diákja volt rövid ideig Kazinczy Ferenc, a Himnusz írója Kölcsey Ferenc, s tisztviselőjeként működött a Ludas Matyi szerzője : Fazekas Mihály, ki először igazolta irodalmunkban, hogy a pórias tárgy lehet költői és egyben mélyen erkölcsi is. Arany János szintén Pallas zöldes táborához tartozott. Itt szívta magába az evangéliumi vallásosság és a hazaszeretet éltető levegőjét. A Kollégium theologiai akadémiáján készült jövő hivatására a derűs, finomtollú Szabolcska Mihály, s itt jogászkodott az irodalom forradalmárja : Ady Endre. De más irányban is szoros kapcsolatba jutott a Kollégium a nemzet sorsdöntő történetével. Kossuth Lajos, a nemzetgyűlés zúgó helyeslésétől kísérve, a Kollégium Oratóriumában proklamálta a magyar nemzet függetlenségét. E tény nagyszerűségét nem homályosíthatja el a rákövetkezett szomorú leveretés, mert örök igazság marad, hogy a magyar nemzet e tettével lépett be a szabad nemzetek sorába. Szimbolikus jelentősége van annak, hogy a függetlenségi határozat éppen abban a teremben született meg, hol a Kollégium ifjúsága Istent szokta dicsérni, s a Nagytemplomban hirdettetett ki, mely Isten tiszteletének megszentelt állandó helye. Azt jelenti ez, hogy a nemzet fogalmában egyesült embermiíliók szolgálata istentisztelet, s Isten imádása szükségszerűleg magával hozza a nemzeti élet becsületes, önzetlen építését is. Azok a nagy államférfiak, kik a 48-as idők után lettek a debreceni Kollégium diákjai, életükkel mind e nagy igazságot revelálják. Tisza Kálmán, Tisza Lajos, Tisza István és Magyarország Kormányzója Isten és a haza szolgálata között soha nem tettek különbséget, s ezért lett életük áldás és útmutatás. Nem volt tehát gyökérnélküli nemes faültetés, mikor a magyar törvényhozás 1912-ben kimondotta, hogy a mult nagyszerű érdemeire tekintettel Debrecenben tudományegyetemet állít fel. E felemelő akkord zárja a Kollégium életének harmadik korszakát. És most, Kedves Tanuló Ifjúság, azt kérdem tőletek : hát a Kollégium éleiének negyedik korszaka vájjon milyen lesz? Az új időnek neve még nincs, s tireátok vár, hogy irányát, jellé-