Református főgimnázium, Debrecen, 1934

125 útakkal bejártam úgy a partvidéket, mint a szigetek, vagy félszigetek belsejét, néha igen nagy nehézségek közepette. Különösen részletes tanulmányokat végeztem Magei'öy szigetén, ennek köves, lakatlan belsejében, azután a híres „madárhegyen", Svaerholt-on, ahol 1888-ban Hermán Ottó is kiszállt 24 órára, errefele vezető útjában. Az ő szép leírásai nyomán ismeri a magyar közönség az északi madárhegyek fogalmát. Majd Thamsöy szigetét kerestem fel, amely szintén lakatlan, de a madarak igazi paradicsoma. Lápos tundra felületén a sarkvidéki madarak, pehelykacsák, libák, sirályok ezrei fészkelnek. Páratlan hely e sarki madarak életének, fészkelésének tanulmányozására. Ki is használtam időmet, még a világos, éjféli napos éjjeleken sem pihentem. Innen eljutottam Varanger félszigetre, amelynek teljesen lakatlan és járhatatlan belsejébe is behatoltam. Ez emberektől soha fel nem keresett köves fennsíkon, igazi sarki körülmények között, gyönyörű tengerszemek mellett, a sarkvidéki madárvilág legritkább fajait találtam meg fészkelőhelyeiken. A mi északi vendégeinknek fészkelőhelyeit akartam itt megtalálni és ez sikerült is, ámbár igen nagy fáradság árán. Varanger félszigeteken keresztülhatolva, felkerestem még a legnagyobb kiterjedésű madárhegyet Syltefjord-ban, ahol bő alkalmam nyílott a madárélet eme legnagyszerűbb jelenségeinek a tanulmányozására. Innen továbbmenve Kelet-felé, Finnországba érkeztem, ahonnan Dél-felé, hazafelé vezető útamon végig szeltem Finnország egész óriási területét, amelynek északi jegestenger-parti vidéke kopár arktikus tundra, déli része pedig a Finnöbölnél már kultúrvidék. Ez óriási, autón és vasúton megtett úton kitűnő alkalom nyílik megfigyelni és tanulmányozni á növény- és állatvilág változását, a tundrák rénzuzmos lápjaitól kezdve, egész a pompás fenyveserdőkkel tarkított, lakott és mezőgazdaság alá fogott tájakig. Helsinkiben ismét múzeális tanulmányok, amelyek jól kiegészítik a szabadban végzett kutatásaimat. További utamnak egyik igen fontos állomása Rossitten a Kurische Nehrungon, ahol ez, a világon egyedülálló madármegfigyelő hely, az ornithologusok igazi Mekkája. Itt úgy múzeális, mint szabadtéri kutatásokat és tanulmányokat végeztem, s majd jön még Varsó állattani múzeuma s végre kéthavi fáradságos, küzdelmes út után tapasztalatokban gazdagon hazaérkeztem. Északi, finnmarkeni útamat és az oxfordi kongresszusra való kiutazásomat elsősorban a Tiszántúli Madárvédelmi Egyesület, azután a Református Kollégium, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia