Református főgimnázium, Debrecen, 1931

V. Szükséges volt ezeket elöljáróban elmondani annak igalására és megértésére, hogy azon általános, európaszertezlelhető hanyatlásnak, kavarodásnak, felbomlásnak, mely itteni nemzetek többszázados kultúráját és általában életlyamát az utóbbi évtizedekben egyre növekvő mértékben ogta és fojtogatja, a magyarázatát, mintegy a végső okát 3gadjuk. Az emberi lelkek tulajdonságainak az a rendje, ;ly bármely társadalom, vagy közület nyugodt és békés ezését, fejlődését, boldogulását egyedül és kizárólag biztoja, hiányzik immár több-kevesebb arányban mindenütt. ;rt mostanság az egyediségek aranykorszakát éljük mi is, isok is. Mialatt próbáljuk meghamisítani az általános emberit, izen elasszonyosított torzférfiakat és elférfiasított asszonyidákat láthatunk köztünk nem szórványosan, hanem tömegben és nemcsak külső, hanem belső deformátiók által is niközben a fajtaság ápolását gúny célpontjává és pellengér lozatává tesszük, hiszen maholnap az internationálé terszetellenes igájába hajtjuk valamennyien a fejünket és a üionalismus, mint valami őslény, a múzeumok ócskaságai lé lajstromozódik, addig az ,,én" valósággal diadalszekéren rcoltatja magát és nem lehet testileg annyira nyomorék, dleg annyira rendellenes, hogy azért magának minden jogot :szorozottan meg ne követeljen és minden kötelesség alól zont többszörösen kibújni ne igyekezzék. Mi egyenesen nra ültetjük az individuumokat, királyokká koronázzuk :t, diktátori imperiumokat osztogatunk nekik. Elfelejtjük, [y diktátor csak egyetlen egy lehet, az is a legritkább és íockázatosabb helyzetekben és csak korlátozott időtartamig. mindenki monarcha akar lenni, uralkodni és parancsolni án, akkor ki fog engedelmeskedni, hová lesz az „istenadta >?" Mert a népet, a „profanum vulgust", a „misera plebs"-et, Isten teremtette, aki nemcsak királyi pálmákat, óriási tőiket, magasba szökkenő fenyőszálakat, hanem törpe bokát, füveket és mohákat is alkotott. Ma a társadalmak elosodtak, minden sejt törekszik megdúzzadni, minden én ikar hatalmasodni : hogyan élhetnének tehát békében és logan a nemzetek, mikor a rák halálos nyavalya és vele nben az operáló kés is csak a gyors, az irgalmatlan, az enig behatoló irtással bír annyira-amennyire megküzdeni. Ha a történelem lapjait forgatva azon népek sorsát vizslatjuk, melyek hosszabb életpályát futottak végig és aztán misűltek meg, akkor rájövünk azon tényre, hogy a pusz-