Református főgimnázium, Debrecen, 1924

6 tanári kar a törvények kényszere folytán kitilt az iskolából,, lelkében pedig megsirat, az áruló Aszályitól ellenben utálattal fordul el tanár és diák egyaránt. Ezekből a diákokból lettek aztán csakhamar a lomha magyar föld megmozdítói, a refoimkor úttörő apostolai, Széchenyi eszméinek magvetői, a reformkori dicső korszak megteremtői, a Kárpáthy Zoltánok elődei és kollégái. E dicső korszak legdicsőbb mozzanatának, az 1848—49-iki szabadságharcnak az eszméje is a legigazibb visszhangot, Jókai szerint, az iskolából alighogy kikerült lánglelkű ifjakban ébreszti fel : a Baradlay-testvérekben, a Pusztafiakban, a Lávay Bélákban, a Garanvölgyi Aladárokban.. A ,,jövő század" gigászi világháborújának a félisteni eldöntője, Tatrangi Dávid is épen katonai évét szolgáló diák-ifjú, mikor az ichort fölfedezi. Mikor aztán a sors egy-egy diák-generációt megkímél a nagy történelmi krízisektől s engedi, hogy aránylag békében és nyugodtan élhesse a diák-pályát : olyankor megint más oldalukról van alkalmunk megismerni a magyar ifjakat s megszeretni életrevaló, romlatlan, örökké vidám egyéniségüket.. A debreceni kollégium a reform-kor óta bizonyára sok változáson ment keresztül ; változhatik ezután is ; a létezése is problémává lehet s mint bármely emberi intézmény, el is pusztulhat, de míg emberek lesznek s különösen míg magyar emberek lesznek, addig Jókai humorának aranyos sugárözöne a halhatatlanság glóriájával övezi e mi ősi alma materünket. Az És mégis mozog a föld, a Kis királyok, a Debreczeni lúnátikus c. müvekben és másutt a debreceni diákélet olyan kedves, olyan vonzó világításban van örök életre bebalzsamozva, hogy még a mai szerencsétlen, demoralizált nemzedéknek sem szabad megfelejtkeznie arról, milyen hálával tartozik ezekért a felejthetetlen rajzokért, iskolánk e megdicsőítéséért Jókainak, minden idők ez egyik legnagyszerűbb mesémondó és anekdotázó zsenijének.. Az az égi örökség, amelyet születésünkkel kapunk s amely fiatal korunkban elevenen munkál bennünk és összeköttetést tart fenn az anyagvilágon túli végtelenséggel : természetesen nemcsak a férfiakban van meg. Jókai eszményi regényhőseinél csak a hősnői még eszményiebbek. Ezek is mind egészen fiatalok, egyéniségüknek a legfőbb varázsa : szűzies ártatlanságuk.. A legegyetemesebb emberi szenvedély, a szerelem, angyalszárnyakon ragadja lelküket a legmagasztosabb régiókba s képesíti őket idillikus, alázatos boldogságra épúgy, mint szükség esetén az extázisnak szinte őrjöngő, önkívületi hőstetteire.. Valóban, csak a 4—5 éves ártatlan kis gyermek tud olyan elbűvölten megállani a karácsonyfa tündéries pompája előtt,, mint amilyen exaltált imádattal borulnak le Jókai fiatal regényhősei és hősnői az eszményi szerelem istenarca előtt, s a szennynek és frivolitásnak még a fogalma sem látszik ilyen dolgokban az ő szent naivitásukra nézve.