Református főgimnázium, Debrecen, 1907

9 1773-ig két kötetben. Alapvető, hatalmas munka, még ma is kiadásra vár. Révész Imre, a kiváló történettudós, aki pedig nem szokott súlyos kijelentéseket könnyelműen kockáztatni, ezeket írja róla: „Én azon véleményben vagyok s ezt nyugodlan ki is merem mondani, miszerint Sinaynál tökéletesebben mind ez ideig senki meg nem írta a magyar protestáns egyház történetét. Ami Budai Ézsaiás magyar históriájában a reformációról s több effélékről van, mind Sinay művéből van az véve.'" E munkát Kazinczy nagyon szerette volna megszerezni. Járt is ebben az ügyben Sinaynál.

1 aki azonban ekkorra már Budai útján Teleki Sámuel kancellárnak küldte el a kéziratot. így került az a Teleki-könyvtár birtokába, ahol most is őrzik. Megírta a magyar protestáns iskola- és egyházkormányzat történetét ugyancsak latin nyelven, egy 576 lapos kötetben. Ő ezt mellékletül szánta nagy pőrének irataihoz, azonban mint történeti forrásmű önálló, egységes munka. Kiadását a tiszántúli egyházkerület levéltárában várja. Révé?z Imre még több munkájáról is megemlékezik, melyek azonban fölfedezetlenül lappanganak valahol. Sőt belső bizonyítékok alapján még azt a merész föltevést is megkoczkáztatja, hogy Budai Ferenc Polgári Lexicona is voltaképen a Sinay munkája. Ténybeli bizonyítékokkal azonban nem tudja megerősíteni föltevését, melynek hipothézis jellegét maga is hangsúlyozza, azért valóságnak egyelőre mi sem fogadhatjuk el. Annyi azonban nagyon valószínű, hogy Budai Ferenc, aki Sinaynak éveken át tanítványa volt. az ő előadásairól készített jegyzeteit fölhasználta a Lexicon készítésénél. így e munkáért neki méltán kijáró dicsőségből részt kell juttatnia Sinaynak is. Gondolni lehet, hogy ily mélyreható és széleskörű forrástanulmányok után, kivált a magyar protestáns egyház történetében olyan alapos jártasságra tett szert, melyhez foghatót csak megközelítőleg sem találni egyetlen kortársánál sem. Ezen tanulmányai érlelhették meg benne egyszersmind azt a gondolatot, hogy a protestáns egyházkormányzat az ő korában hibás útra tévedt s hogy vissza kell vezetni a — szerinte —• egyedül helyes régi alapra. Ő t. i. úgy vélte, hogy az egyházkormányzat tiszte egyedül és kizárólag az egyház szolgáié, a papoké, a világi urak részvétele későbbi fejlö1 Levele Rumyhoz. Kaz. Lev. Y. t98. 1.