Református főgimnázium, Debrecen, 1907
10 dés, melynek a protestáns egyház ősi törvényeiben alapja nincsen. Ezt a gondolatát ö nem titkolta el, sőt nviltan hirdette, amivel a papság körében nagy népszerűséget, a világi vezéremberek közt azonban annál nagyobb ellenszenvet, sőt engesztelhetetlen haragot ért el. A XVIII. század második felében úgy is feszült volt a viszony a két fél, a papság és a világiak között. Csak olyan hajthatatlan, makacs vezető szellem kellett hozzá, amilyen volt egyházi részről Sinay Miklós, világi részről pedig Domokos Lajos, és kitört a hierarchia (papi uralom) és kyriarchia (világi uralom) harca. Ez a harc egyike volt a legérdekesebb közéleti küzdelmeknek, melyeket valaha a protestáns egyház kebelében megvívtak. Nagy elmék, makacs jellemek mérték össze fegyverüket. Drámai fordulatok tették élénkké a szenvedélyes küzdelmet, melyben a magára hagyott Sinay végre is alul került s mint egy nagyszabású élet-halál harc tragikus hőse, megtört erőkkel, de az elvek zászlója mellett mindvégig kitartva, hanyatlott a sírba. 1790-től egész élete végéig ez a harc tartotta lekötve minden tudását és erejét, tizennyolc munkás esztendőt foglalt le életéből, mi sem térhetünk ki előle, hogy bár a legrövidebbre vonva, ne foglalkozzunk vele legalább főbb mozzanataiban. Sinay már pályája kezdetén nem jó szemmel nézte a saecularisok (világi urak) részvételét az egyházkormányzásban. Tanúskodik erről egy 1764-ből, tehát tanárságának negyedik esztendejéből kelt jegyzete, mely szerint valamely egyházmegyei ügyben „novo et inusitato exemplo megvoxoltatták a saecularis urakat, obtrudalván azzal magokat". 1 1765-ben, mikor Szilágyi Sámuel püspökké választása alkalmával a világi urak is beadták szavazataikat és Dobozy Mihály főgondnok hivataltársa gyanánt üdvözölte az új püspököt, Sinay megbotránkozással jegyzi ezt föl, mint eddigelé soha meg nem történt szokatlan dolgot: „nunquam ab hominum quidem memória evenerat, ut domini saeculares . . . suffragia sua darent elecíiva". 2 A lappangó ellenségeskedés az egyháziak és világiak között első ízben 1782-ben Bellijei Péter debreceni pap hosszadalmas pöre folyamán lobbant ki a napvilágra. A papi pártnak ezt az erős 1 Rácz Károly 1 Sinay Miklós sajátkezű naptári jegyzetei. 1759 1803. Magyar Prot egyházi és iskolai Figyelmező. 1873. 225. 1. 2 U. o. 226. 1.
