Református főgimnázium, Debrecen, 1904
10 Volta elmélete szerint a légkörben ? pozitív, d 3 V azaz —,— r negatív; e második differenciálhányados dn J a potenciálesésnek a magassággal történő változását fejezi ki. A potenciálesésnek Volta elmélete szerint így csökkennie kellene. Exner elmélete cFV szerint a ? negatív s akkor — r pozitív, azaz a dn potenciálesés a magassággal növekszik ellentétben Volta elméletével. Léggömbben végzett kísérletek Exner elméletének adtak igazat. A légköri elektromosság jelenségeinek oka a földfelület töltésének az indukciója. Ezen töltésből a vízgőz vezet el valamit, aminek következtében a légkörben negatív elektromosság van jelen, ami azonban a potenciálesést csökkenti, úgy hogy ezen elektromosság távollétében van a legnagyobb potenciálesés. Ebben leli magyarázatát a potenciálesésnek időszakos, továbbá a nagy viharoknál előforduló változása. Exner elmélete ellen újabban több kifogást tettek. Exnernek igaza volt abban, hogy a párolgás bizonyos mértékben elvezeti az elektromosságot, de az atmoszférába ily módon jutott elektromosság elenyésző csekély. Exner élméletét újabban egy kielégítőbbnek látszó elmélet, a levegő iónelmélete háttérbe szorította, amelyet Elster és Geitel állítottak fel. A gázok rendes körülmények között nem vezetők, de bizonyos körülmények között vezetőkké lehetnek. Ezen nyert vezető képességet igen kis, ellentett villamossággal töltött részecskék jelenlétére lehet visszavezetni. Ezen részecskék a gázmolekulák felbomlott részei, melyeket ionoknak nevezünk, melyek azonban az elektrolit iónjaitól eltérők. Ezen elmélet a levegőre is alkalmazható, a napsugarakból származtatván le a levegő vezető képességét. Ezen elméletből kiindulva Elster és Geitel magyarázatát adták a légköri elektromosság összes jelenségeinek.
