Református főgimnázium, Debrecen, 1902

21 beszéli el, hogy itt vagy ott milyen vendégszeretetre talált s magunk is látjuk, mint fogadja Nestor. majd Menelaos az atyja után tudakozódni indult Telemachost, mielőtt tudnák róla. hogy ki és mit akar. Lássuk, mint fogadják Homeros korában a vendéget, Képzeljük magunkat egy előkelő görög házba, a hol épen asztalnál ülnek a háziak, mikor odaérkezik egy idegen. A házigazda, a mint észreveszi, rögtön elébe megy, köszönti s egv percig sem hagyja az ajtóban ácsorogni, bevezeti házába. „Mórt ne fogadnók be, ha tanyája nincsen, Sokat szenved úgy is sok bezárt kilincsen." Legelébb is elveszi tőle lándzsáját, a mi az akkori háborús világban vándorbot helyett járta, letámasztja, magát a jövevényt meg leülteti a főhelyre. Ltelt-italt tétet elébe, felszólítja, hogy áldozzék, remélve, hogy ugyanazon isteneket tiszteli, a kiket ők. Majd fürdéssel kínálja meg, mert ezt a szokást a görögök, helyes egészségi szempontból, igen sűrűn gyakorolták. Csak mikor evésnek s áldozásnak vége, kezdi kikérdezni, ki az ő vendége, honnan jön, mi céllal, jóban jár vagy rosszban, kér-e segítséget valamely dologban. Tehát nem bemutatkozással kezdik az ismeretséget. A gazdának büszkesége volt, hogy vendégét, tekintet nélkül kilétére, bőségesen megvendégelje, ha este érkezik, kérdés nélkül kényelmes éjjeli szállással lássa el, fürdőt bocsásson rendelkezésére. Csak másod sorba helyezte az ő kíváncsiságát, vagy a vendég jöveteléből várható akármily érdekét; első kedves kötelessége, hogy annak minden kényelmét biztosítsa. Vendégét tovább is szívesen marasztotta, a míg kedve volt maradni, de azon túl nem erőltette.' Ha megkedvelték egymást, búcsúzáskor megajándékozta, jó emlékében megtartotta s ha kellett, szekérrel vagy hajóval el is 1 o. 74. /.P'ó -xzis-nx y.'i.v.i IOSXSVT* -=;J.-Í'.V.