Református főgimnázium, Debrecen, 1901

7 kozott vele Rupp Kornél (Ovidius és Gyöngyösi. Egyet. Phil. Közlöny 1891. évf.) ki aprólékos összehasonlításokkal főleg a Gyöngyösi munkáiban előforduló mytbosi példák alapján meggyőzően mutatta ki, mily mélyreható volt a rokonlelkű latin költő h citciSci. Az tehát kétségtelen, hogy sokat foglalkozott a klasszikusokkal, behatóan olvasgatta őket, de ez még nem bizonyítja, csupán elfogadhatóvá teszi azt a föltevést, hogy fordított is belőlük. Nagy Sándor a Murányi Vénus verses előljáró beszédének egy mondását tekinti célzásnak e nemű munkásságára. A célzást tartalmazó versszak így hangzik: Más én hivatalom, amelyet forgatok, Kikről mások írtak, azokról hallgatok, Erős Murány felé elmémmel vágtatok, S annak dolgairól verset koholgatok. Különösen a második sort: „Kikről mások írtak, azokról hallgatok,'' tekinti a fordításokra való célzásnak. Ez azonban nagyon is általános jelentésű mondás, amire építeni nem lehet, amennyiben a mások alatt értheti, sőt valószínűleg érti is a korabeli magyar verselőket, kik csakugyan inkább nagy történelmijelentőségű eseményeket dolgoztak föl, nem pedig olyan regényes szerelmi történetet, aminő a Murányi Vénus históriája. A magam részéről sokkal fontosabbnak tartok néhány világosabb erre vonatkozó célzást, melyek sem Nagy Sándornak, sem a többi ezen tárgygyal foglalkozóknak föl nem tűntek. A Rózsakoszorú című kétségtelenül Gyöngyösi írta költeményben számos célzást találunk arra vonatkozólag, hogy a költő, ki eddig klasszikus munkákat olvasott és körükből vett tárgyakat dolgozott fel, tollához méltóbb tárgyat választ: a Jézus Krisztus szenvedéseinek megörökítését, így pl. a 177. lapon (Dugonics kiad. 1796.11. köt.) Haggy békét már Heliconnak, Cyprus, Delos, Cytheronnak Hegyei hágásában.