Református főgimnázium, Debrecen, 1890

YTTI terén próbálom meg követni: erre több ok által érzem magamat indíttatva, a melyek között a legfőbb az a lángoló szeretet, melylyel a német nemzet ezen legemberibb költője s annak minden alkotása iránt lelkemben viseltetem. Schillernek lyrája nern ismeretlen már a csak magyarul értő művelt közönség előtt sem. Csak a közelmúltban jelent meg egy gazdag kiadás hivatott forditók költői átültetésében ; némely nagyobb jelentőségű darabja, pl. „das Lied von der Glocke" több fordításban is ismeretes, szóval a magyar közönség is birja és szereti már Schiller lyrájának legdrágább gyöngyeit. Nem mondhatjuk ugyanezt, vagy legalább is ily mértékben nem, Schiller drámai műveiről. Bárha több szinműve, mint a „Haramják", „Ármány és Szerelem". „Don Carlos", „Stuart Mária" hazai színpadaink előkelőbbjein színre kerül is néha-néha, mindazáltal Schillert, mint drámaírót korántsem ismeri a magyar közönség annyira, a mennyire ezt az ő kiváló szellemi nagysága, s drámai műveinek a német irodalomban mind ez ideig utói nem ért remek volta méltán megérdemelné. Még mindig várat magára az a kimerítő munkálat, mely Schiller drámáinak helyes ismeretén alapulva, tökéletes képet rajzolna elénk az ő drámaírói tehetségének fejlődéséről, megizmosodásáról s teljes erőre jutásáról. Pedig Schiller költői munkálkodásának a dráma képezi kezdő, középső-és végső pontját. A „Haramják"-kal lépett legelőször a világ elé és „Teli Vilmos" fenséges szépségű jeleneteit sugalta utoljára tollába a dráma komoly szavú Múzsája. Ezen két pont közé esik életének minden mozzanata, költői fejlődésének minden phasisa. A már föntebb emiitett okon kívül, ez volt rám nézve a legnagyobb erejű indító ok arra, hogy e tősgyökeres magyar és református főiskolában nyert németnyelv- és irodalmi tanszékemet Schillerről, mint drámaíróról, habár nagyon elnagyolt vonásokkal készített vázlattal foglaljam el. " Ezen eredeti tervemtől azonban, a mely szerint Schillert drámaírói működésének egész teljességében óhajtám a mélyen tisztelt hallgatóság előtt bemutatni, kénytelen voltam eltérni, mert a kidolgozás alatt a legtakarékosabb beosztás mellett is annyira megszaporodott a közlés anyaga, hogy azt a maga egészében — a nagyérdemű hallgatóság türelmével visszaélni nem akarván — elé nem tárhatom, s be kell érnem avval, hogy Schiller drámaírói működésének csupán első titáni korszakáról, s az ebben keletkezett négy drámájáról értekezzem.